Annyi rémtörténetet hallani, hogy vonatra majd pótlóbuszra szálltunk, hogy kipróbáljuk, milyen is most a közlekedés Győr és Budapest között. Az eredmény minket is meglepett.
„Hetente minimum kétszer utazok Budapest és Győr között. Amikor megkezdődött az 1-es vasúti fővonal felújítása, beregisztráltam a telekocsi-alkalmazásokra, de nem jutottam velük előrébb. Ha ugyanis nem Győrből indul a telekocsi, ott is előfordulnak késések, mert óriási a forgalom az M1-esen, úgyhogy jobb híján maradtam a vasútnál” – mondja Tamás, akivel egyszerre kapaszkodunk fel csütörtökön este a Győrből 19.21-kor induló Ikva Intercityre.
Szerencsénk van: még nincs hétvégi tumultus, az ingázók pedig már elmentek a délutáni vonatokkal, és az Ikva ezúttal pontosan indul. A fülkébe lépő kalauz kezeli a jegyeket, és érdeklődik, tudjuk-e, hogy Tatabányánál majd le kell szállnunk, mert ezen még mindig sokan meglepődnek. Bólintunk, hogy tudjuk, ő pedig hamarosan rádión továbbítja az információt, miszerint nagyjából 130 utas van a vonaton, így készüljenek a pótlóbuszosok.
Megáll a vonat a tatabányai estében, és különösebb tájékoztatásra nincs szükség, mert a tömeg sodor magával a felüljárón át egészen az állomás előtt várakozó pótlóbuszokig. Amint megtelik a busz, indul is tovább egészen Kelenföldig. Baleset, torlódás ezúttal nincs az M1-esen, így a korábbi vasúti menetrendhez képest 30 perc késéssel (ennyivel lassabbak a buszok) megérkezünk Budapestre. Nem mondom, hogy szívderítő, de még vállalható. Na, de mi lesz visszafelé?
Vasárnap délután, csúcsidőben, az őszi szünet utolsó napján utazunk vissza Győrbe. Érezhetően nagyobb a tömeg. A kiindulási pont ismét a Kelenföldi Pályaudvar. Itt nem a buszpályaudvarról, hanem a korábbi parkolóból, a taxis drosztok mellől indulnak a pótlóbuszok, átellenben az Etele Plázával.
A mozgólépcsőn feljőve nagyon könnyű rájuk akadni, mert ezek vannak legközelebb kijárathoz – gondoljuk naivan, aztán hamar kiderül, hogy innen, vagyis a legjobb helyekről a cseh magánvasút, a RegioJet pótlóbuszai indulnak. A tér északi oldalára (20-30 méter) kell átmenni a MÁV járataihoz, átkísérjük a tanácstalanul ácsorgó külföldi utastársakat is. Vannak angol és magyar nyelvű feliratok és sárga mellényes segítők is, de most olyan sok az utas, ami az ő erejüket is meghaladja.
„Melyik pótlóbusz megy Győrig?” – kérdezi egy idősebb úriember a peronon várakozó csoportból kiszólva, mire a MÁV-egyenruhás kalauz mosolyogva válaszol: „Uram, itt ilyet nem talál. Tatabányáig közlekednek a pótlóbuszok, ott át kell majd szállni a Győr felé tartó vonatra.” Az úriember kissé értetlenkedve áll, de a felesége meggyőzi, hogy jó lesz így is, majd megoldják valahogy.
Néhány perc várakozás után aztán befut a vonatpótló busz, méghozzá egy hölgy sofőrrel. Nagy csomagok alulra, kézitáskák mehetnek fel az utastérbe. Megkezdődik a bepakolás, teljesen megtelik a busz, üres szék nincs. A kalauz még szemlét tart, hogy mindenki megtalálta-e a helyét. „Megint torlódik az M1-es, ha baleset van, akkor lehet, hogy kerülni kell” – mondja búcsúzóul, és lelép a buszról, az ajtók záródnak, indulunk.
Amire mindenképpen érdemes figyelni, hogy a pótlóbuszok korábban indulnak Kelenföldről, mint a vonatok. Nyilván azért, hogy ezzel is faragjanak a késésekből, ezt nem árt betervezni az utazáskor.
Szokás szerint erős a forgalom az M1-esen, de felkészült és rutinos a volánnál ülő hölgy, így jó tempóban haladunk. Ami furcsa, hogy fogalmunk sincs megvárja-e ezt a pótlóbuszt a Tatabányáról Győrön át egészen Ljubljanáig futó Dráva Intercity. Csak remélni tudjuk, hogy igen. A korábbiakhoz képest a vasúti jegyen nem tüntetik fel, melyik vonatra érvényes, és nincs hozzá helyjegy sem, viszont a váltástól számítva 1 napon át érvényes Győr és Budapest között. Oda fogunk tehát érni Győrbe, a kérdés csak az, mikor.
Megérkezünk Tatabányára. Sárga mellényes fiatalemberekből álló sor mentén sétálunk át az állomásra, mindenki cipeli a csomagjait, ahogy tudja. A külföldi utasok méláznak az információs tábla láttán, keresik a vonatukat, hamarosan segítenek nekik, és kettes vágány felé irányítják őket.
Sokan vagyunk, többen is állnak a vonaton, pedig van még néhány szabad hely. Lecsapunk az egyikre, mivel helyjegy nincs, nem árt a gyorsaság. Pontban ötkor kigördülünk az állomásról, és az új kalauz a megváltozott közlekedési rend ellenére is rendkívüli alapossággal ellenőrzi a kedvezményre jogosító igazolások meglétét, pecsétel, pótlást kér, semmi nem kerüli el a figyelmét, de hát biztosan ez van kiadva neki. Egyébként is, ha az utasokon kívül valaki számára próbatétel az 1-es vonal felújítása, azok egészen biztosan a vasutasok, akiknek a többsége erőn felül próbál helytállni.
Végül az eredeti vasúti menetrendhez képest közel 40 perc késéssel futunk be Győrbe, ez már kevésbé esik jól, de csak megérkeztünk. És hogy milyen volt az utazás? Hosszú, de összességében jobb annál, mint amire előzetesen számítottunk. Látszik, hogy a MÁV nagyon komoly erőket mozgósít, hogy kézben tartsa a helyzetet, hiszen rendkívüli figyelem összpontosul most Európa egyik legfontosabb vasúti korridorjának felújítására. Ezzel együtt is, valószínűleg mindenki nagyon várja már november 17-ét, amikor megszűnik a teljes pályazár, és legalább egy vágányon újra megindulhat a forgalom Győr és Budapest között.
Korábban a témában: