A Nemzeti Színház idei évadzáróján Cserhalmi Imrét örökös tagjává fogadta a társulat.

Cserhalmi Imre 45 évet várt arra, hogy egykori színházában örökös tag legyen, olvasom valamelyik újságban. Ez persze egyáltalán nem igaz, mert Cserhalmi soha nem várt semmire, pláne kitüntetésre, elismerésre nem. Egyébként is túl dinamikus ember ő mindenféle várakozáshoz. Még így kilencvenévesen is. (Életem eddigi egyharmadát már nyugdíjasként éltem, mondta egy rádióinterjújában.)

El lehetne hallgatni, de büszkeségből nem teszem: Imre főnököm volt a Népszabadságnál, és elődöm itt, Győrben. Nemcsak tehetséges, hanem képzett újságíróként, színes, izgalmas egyéniségként volt vidéki tudósító, de eközben színjátékokat, könyveket írt. 1975-ben pedig kinevezték az akkor még Kisfaludyról elnevezett színház élére.

Hogy milyen színházat csinált? Emlékezetesen korszerűt, izgalmasat. Igazgatósága idején láthatták a nézők Osztrovszkij Vihar című művét, amit a nemzetközi színházi életben neves Harag György rendezett, Törőcsik Mari szereplésével. Törőcsiket később Cserhalmi Imre művészeti vezetőnek is szerződtette. Befogadója, támogatója, védelmezője a Győri Balett társulatának.

Az immár Nemzeti Színház idei évadzáróján Cserhalmi Imrét örökös tagjává fogadta a társulat. Ő valójában mindig is az volt, rendre megnézte a színház és a balett bemutatóit. Tulajdonképpen hazajárt. Most is mindig jön, noha ideje alig van. Budapesten él, főleg az időskorral kapcsolatos élményszerű előadásaiért sorba állnak a klubok, egyetemek. Ő ugyanis abban a témában, amit választ, mindig bennfentes. Az élet bennfentese. „Én csak olyan munkákat vállalok ma már, amihez nekem tanulnom kell” – jelentette ki. Nem ismétli önmagát, és nem fölhalmozott ismereteit akarja felmelegítve eladni nekünk.

„Az elismerésnek azért is örülök, mert ismét alkalmam nyílt ennek ürügyén beszélgetni a világról” – fogalmazott örökös tagságát megköszönő beszédében. Hozzátette: „Hazaértem.”