Ha nem leszünk nyitottabbak, érdeklődőbbek, elveszünk a sűrűsödő és percről percre változó világban.

Ha elhagy bennünket a természetes kíváncsiság eltévesztjük az utunkat és döbbenten eszmélünk rá, hogy fogalmunk sincs, hová kerültünk. A fiatalok tudják, hogy a mindennapi tájékozódás létszükséglet. Az idősek érthető módon sokkal inkább szokásaik rabjai, minden változást nehezebben viselnek. Most azonban egy időre véget ért a nagyobb és lassúbb változatlanságok kora.

A világjárvány nemcsak immunológiai erőnket méri, hanem mindennapi, alkalmazkodási és életképességünket is. Tudni kell a napi változásokról, nem lehet rutinból élni. A piac nyitvatartásának mellesleg éppen az idős emberek sokasága által kért megváltoztatására a helyszínen többen is a helyszínen döbbentek rá. Pedig bemondta a helyi rádió, a televízió, megírta a megyei újság, ott szerepelt a város hivatalos honlapján, a Győr+ Média felületein, a Facebookon számtalan megosztásban, a polgármester folyamatosan nyilatkozott róla, terjesztették a hírt az alpolgármesterek és a helyi képviselők, de még az országos tévéadók is tudósításokban számoltak be a változásokat bejelentő sajtótájékoztatóról. Éppen csak füstjelekkel nem próbálták meg a 65 év felettiek tudtára hozni, hogy változik a piaci nyitva tartás, mellesleg főként az ő akaratuk szerint.

Természetesen ordas hazugság minden olyan vád, amely bármilyen okból az öregek nyakába akarja varrni a vírus terjedését. Az idős emberek koruk és társbetegségeik miatt is mindenekelőtt elszenvedő célpontjai a koronavírusnak.

Éppen ezért ennek a sok történelmi tragédiát elszenvedett nemzedéknek föl kell ráznia magát, amennyire csak tudja.

Figyelnie kell a világra, hiszen bármikor születhetnek a piac nyitvatartásánál sokkal jelentősebb, gyors döntések. Tudni kell, mi történik körülöttünk, hogy cselekedni legyünk képesek, ne csupán háborogni azért, hogy lekéstük a piaci nyitvatartást. A hét végén is sokan ültek a parki padokon, egymástól 20-30 centire beszélgetett két asszony egymással. Mondom, ne tessék itt ülni, mert tilos, egymás közelségével pedig átadják a vírust. Elszáll az a levegőbe, mondták és folytatták a diskurzust.

Emberi kötelességünk segíteni másoknak. De ha önmagunkon nem próbálunk meg segíteni, tájékozódással, a rendeletek betartásával, a felelősséget nem adhatjuk át másnak, úgy, mint sajnos a cseppfertőzést.