Szép kivitelű, érdekes kiadvánnyal örvendeztette meg a Győr története iránt érdeklődőket a Városi Levéltár. A Győri céhes kiváltságlevelek a 16–18. századból című kötetet Dr. Nemesné dr. Matus Zsanett, a Rómer Flóris Múzeum főmúzeológus, igazgatóhelyettese mutatta be az érdeklődőknek.

A város 750 éves jubileumára megjelent könyvben dr. Dézsi Csaba András polgármesteri köszöntője után kiváló összefoglalót kapunk a győri céhekkel foglalkozó tanulmányokról, szóba kerülnek a kiváltságlevelekben előforduló fogalmi magyarázatok, külön kitérve a céhprivilégiumokban felmerülő pénznemekre, valamint a súly-, űr- és hosszmértékekre is. Ezt követően a győri német varga, a fazekas, a süveggyártó és a takács céh privilégiumát ismerheti meg az olvasó kétnyelvű kiadásban, így a profi és a laikus kutatók egyszerre tudnak elmerülni ezekben a rendkívül érdekes szövegekben. A kötet végére egyébként ezek a források digitalizáltan is bekerültek.

Dr. Nemesné dr. Matus Zsanett portálunknak elmondta:

„A győri céhek iránti érdeklődés, nem újkeletű, a róluk szóló tanulmányok nagyobbrészt a múlt század második felében születtek, de Bedy Vince már az 1930-as években is jelentős monografikus anyagot állított össze. Ezekben az írásokban pl. a vízimolnárokról, hajósmolnárokról, kesztyűsökről, festőkről, fémművesekről köszörűsmesterekről, mézesbábosokról lehet olvasni.”

Hogyan és mikor alakultak ki a céhek?

„Magyarországon az első céhek a 14. században alakultak, és a közellátás kulcsfontosságú iparágaihoz kapcsolódtak. Győr a céhek létrejöttének időszakában általánosan ismert városa volt az országnak: püspöki székhely, közigazgatási centrum és számottevő kereskedelemmel rendelkező gazdasági központ. Kereskedelme elsősorban a mezőgazdasági árucikkeken alapult, közülük a legfontosabb a szarvasmarha volt. Az iparnak pedig azon ágai fejlődtek, melyek ki tudták elégíteni a földesúri udvart, a helyi piaci körzet igényeit és a szőlőművelést.

A török idők azonban nagyban átalakították a város struktúráját, a megszállás alá nem került magyar területek egyik fontos helyévé vált. Ekkor megnövelték a vár és a város helyőrségét is, és ezzel párhuzamosan megkezdődött a vár védelmi megerősítése, erődvárossá alakulása is. Ráadásul az ország török megszállása nagyban átalakította a kereskedelmet. A nyugati kereskedők már nem utazhattak az ország belsejébe, Győr így egy olyan határvidéki várossá vált, ahol változatlanul lehetett vásárokat, piacokat tartani és a nyugati iparcikkeket továbbadni. A szarvasmarha-kereskedelem továbbra is az első helyen állt, az ipar pedig azonnal alkalmazkodott az új helyzethez: növekedett a bőrfeldolgozó szakma (varga, nyerges, szíjgyártó), a ruházati ipar (szabó, szűcs, posztónyíró), a vasipar (kovács, lakatos), a faipar (kádár, pintér) művelőinek száma. Jöttek a főként olasz származású várépítők is: kőművesek, téglaégetők, építőmesterek. A látványos fejlődésnek egy időre a török megszállás ugyan gátat szabott, de a vár visszafoglalása után a régi mesterek újra hamar megjelentek, és a céhes ipar Győrben virágzásnak indult.”

Miért volt szükség céhlevelekre, mi mindent tudunk meg belőlük?

„A kézműveseket tömörítő céhek szigorú keretek között működtek, emiatt volt szükség a céhlevelekre: ezek szövege szabályozta szervezetüket, belső életüket és egyben biztosította kiváltságaikat is. Ezekben rendelkeztek pl. a munkaidőről, felvételi és felmondási időről, a munkabérről, a létszámról, misehallgatási kötelezettségről és katonai feladatokról. Emellett a szabadverseny megakadályozása végett előírták a termékek minőségét és mennyiségét is. szabályozták azt is, hogy hol, milyen körülmények között lehetett termékeiket eladni. Előírták a mesterré válás folyamatát is: inasból hogyan lehetett legénnyé válni, mennyit kellett dolgozniuk naponta az inasoknak és legényeknek, mennyi időre kellett vándorútra menni, hogyan lehetett más városból érkező inasokat, legényeket befogadni, milyen mesterremeket kellett készíteni, mesterré válást közvetlen megelőzően milyen és mennyi étellel, itallal kellett megvendégelni a céhmestereket. Emellett fontos volt a szociális háló erősítése is: mindenben segítették egymást, különösen beteg társaikat, vagy éppen az özveggyé vált feleségeket és az árvákat. Külön hangsúlyt fektettek arra is, hogy a céhprivilégiumban szereplő szabályok be nem tartása esetén milyen büntetéssel sújtották a szabályszegőket.”

Galéria: Ács Tamás

TV-s szerkesztő: J. Kovács Andrea, Németh Boglárka