Néhány héttel ezelőtt vehette át aranydiplomáját a budapesti Semmelweis Egyetemen dr. Magyar Piroska. Az ismert bőrgyógyász szakorvossal a jeles ünnep apropóján beszélgettünk.
Dr. Magyar Piroska a Veszprém megyei Berhidáról származik. Mindig orvosnak készült, ebben nagy szerepe volt gyermekkora doktor bácsijának, aki mindenre odafigyelő, tündéri ember volt, akitől még a vizsgálatot és az injekciót is el lehetett viselni. Hétéves kislányként tőle tanulta meg, hogy lehet az orvoslást a beteg számára szerethetővé is tenni. A másik meghatározó emlék pár évvel későbbi, a vakbélműtétjével kapcsolatos. A veszprémi kórházban, altatásból ébredve egy sebészrezidens állt az ágya mellett. A fiatal orvos mosolyogva dicsérte Piroskát, megjutalmazta egy szelet csokival, és arra biztatta, jól nézzen körül a kórházban, ha már egyszer erre a pályára készül.
1972-ben doktorált, ekkor már tudta, hogy az ő útja a bőrgyógyászat. Pedig abban az időben még nem volt az orvostudomány elismert ága, mostani rangjára csupán másfél évtizede emelkedett, amikor a szépítészettel foglalkozó kozmetológiát is hozzásorolták. Választását soha nem bánta meg, negyvennyolc éven keresztül ugyanolyan lelkesedéssel gyógyított, mint pályája kezdetén.
Amikor végzős egyetemistaként a meghirdetett állások közül a győri kórház mellett döntött, nem sejtette, hogy ennyire megszereti a várost, s végleg itt talál otthonra. A szakvizsga megszerzése után sokáig a Liezen-Mayer utcai szakrendelőben rendelt. Kemény évek voltak, a folyosón nem egyszer százhúsz páciens várt a bejutásra. A kilencvenes évek második felétől magánrendelőt nyitott, s bizony az előjegyzési naptárában nehezen lehetett szabad helyet találni. Jó néhány, betegekhez fűződő emlékezetes esetet, szép pillanatot őriz, de a legkedvesebb egy kisfiúhoz kötődik. A kezdetben türelmetlen, ijedt gyermek a sikeres kezelést követően édesanyjával visszatért a doktor nénihez. A fiúcska odalépett hozzá és azt mondta: „neked hoztam, hogy vigyázzon rád”, majd egy angyalkás kerámiaszívet adott a könnyekig meghatódott Piroskának.
2020-ban a Covid miatt hagyott fel a praktizálással. Ha bevásárolni vagy sétálni indul, szinte mindenki ráköszön, hiszen az elmúlt évtizedekben rengetegen fordultak meg nála, s legtöbbjük jó érzéssel távozott a fekete hajú, kedves orvosnőtől.
A sok munka után az igazi kikapcsolódást az utazás jelentette számára. A világ számos pontján járt, köszönhetően a szakmai konferenciáknak és a családi nyaralásoknak. Most, hogy a járvány elmúltával ismét kinyílt a világ, újra tervezget. Vágyálmai között szerepel Madeira és a Kanári- szigetek. Többek között ezért jár ma is angoltanárhoz. Szeret olvasni, különösen az útikönyvek és a történelmi regények érdeklik. Az írás sem áll tőle távol, talán egyszer papírra veti élményeit, tapasztalatait.
Kevesen tudják róla, hogy szép hanggal áldotta meg a jó Isten, nyolc évig tanult énekelni, zongorázni. S bár nem műveli, műértőként élvezi a komolyzenét, az operát. Ha kedve tartja, előveszi a szintetizátort és a maga örömére muzsikál. Párjával szívesen időznek a konyhában, nemcsak megenni, hanem elkészíteni is szeretik a jóízű, magyaros ételeket.
Fia sikeres üzletember, több mint húsz éve külföldön él, brazil feleségével februárra várják gyermeküket. A derűs, tehetséges doktornő pedig számolja a heteket, hogy végre karjaiban tarthassa unokáját.