Tizennyolcadik alkalommal rendezték meg az elmúlt héten a nemzetközi alkotóhetet magyar és külföldi építészképzések hallgatóinak részvételével a Széchenyi István Egyetemen. Tucatnyi installáció valósult meg, egy-egy szép metaforaként arra, hogyan lehetne bekapcsolni a város vérkeringésébe a Győri Keksz „Kocka”-ként ismert, mementóként fennmaradt, emeletes raktárépületét, ami az egyetem új Science parkjának kaputornya is lehet a közeljövőben.

„Mikor megláttuk, kikötöttük a házat. Gulliverrel, az ismeretlen óriással való első találkozás is hasonló lehetett Lilliputban.  Aztán mi is megbizonyosodtunk arról, hogy ez a kolosszus sok hasznos tevékenységre is alkalmassá tehető. Bízunk abban, hogy az épület a jövőben közelebb kerülhet a környezetéhez” – mondta az installációt alkotó csapat képviselője. „Nagyon tetszik, hogy ez a súlyos tömb így, mintha csak a cölöpökhöz rögzített kötelek tartanák, ettől a pillanattól elkezdett lebegni a fejemben. Mióta megvannak a kötelek, a ház könnyűvé vált. Már-már aggódom is, nehogy elszálljon, eltűnjön innen”- kommentálta a látottakat Herczeg Tamás  az egyik résztvevő csoportvezető. „Innentől kezdve ez a kocka nemcsak le van kötve, hanem be is van kötve. Ahogy húztátok ki az ablakokon a zsinórokat, az épületből vékony szálak, mint indák kezdtek kinőni a környezetbe és behálózni azt. Bentről kötöttétek vissza a Kockát a városhoz” – tette hozzá Bach Péter, az alkotóhét vezetője.

A párbeszéd a néhai Győri Keksz szimbolikus, mementóként megmaradt, emeletes raktárépületénél, a Kockánál hangzott el, ahol az idei, „a PILÓTA / the PILOT” építész alkotóhetet szervezte a Széchenyi István Egyetem Építész-, Építő- és Közlekedésmérnöki Karának Épülettervezési Tanszéke. A jelenleg még elhagyott ipari raktárépület – az úgynevezett „KOCKA” a város modern ipari örökségének része, amelyet rövid ideje az egyetem tart fenn és üzemeltet.

A távlati cél, hogy az ingatlant a jövőben a volt kekszgyár területén megvalósítandó Tudományos és Innovációs Park fejlesztési projektjének részeként hasznosítsák.

A nemzetközi alkotóhét során a résztvevők különböző installációkon keresztül kerestek megoldásokat arra, hogyan lehet a Kockát visszahelyezni a köztudatba, és újra összekötni a várossal. Az egyik ilyen installáció volt a látványos, „lekötözős” performance az alkotóhét csúcspontjaként a múlt hétvégén. A bemutatót megelőző munka a résztvevő egyetemek hallgatóiból összeállított 10-15 fős nemzetközi csapatokban zajlott.

Az építész workshopnak helyt adó ötszintes raktárépület 1976-ban épült. A Győri Keksz gyár zsúfoltsága miatt nyúlt az ég felé a raktár, a korra jellemző építésmóddal. Az utóbbi időben, a nyomokból ítélve döntően galambok lakták, a múlt héten viszont másfél száz építészhallgató vette birtokba a Kockát. Immáron tizennyolcadik alkalommal rendezte meg az egyetem építész oktatói közössége a találkozót, és ahogy mindig, most is gyönyörű metaforák születtek az installációkban arra, hogyan is fordítják át a való világot az építőművészet nyelvére az egyetemi hallgatók mentoroktatóik segítségével.

 „Mindenki mondott érzéseket, gondolatokat, amik eszébe jutottak a házról. Amikor készítettük az installációt, nagyon sok győri megállt és érdeklődött. Volt, aki azt mondta, hogy egy kaput lát, ami megnyit valamit. Jól ráérzett. Szerettük volna lehúzni a Kockáról a külső leplet, hogy észrevegyék az épületben rejlő lehetőségeket az itt élők” – mondták a következő csapat képviselői, akik a torony tetejéről engedtek le egyfajta hatalmas függönyt, és azt széthúzva világítottak rá a raktárban rejlő lehetőségekre.

„Elkezdtünk beszélgetni a Kockáról, és arra jutottunk, hogy jó lenne egyfajta közösségi térként megtartani. Az installációnk is az fejezi ki, hogy az épület új funkciójában összekötheti a győrieket és az egyetemet. Szeretnénk ezt a helyet visszahelyezni a város térképére” – mondták az újabb installáció alkotói. És így mentünk végig az épületen. Hol egy „Felhő” nevű csapatjáték élőképe tárult elénk a térben, hol egy avantgarde diszkóklubba csöppentünk különleges térelemekkel és akusztikával, hol egy kis kockába nézhettünk be a nagy kockában, az elmúlt ötven év környéken talált maradékaival, az olcsó töménnyel hajtott „rakétákkal”, hol a Győri Keksz polcrendszere elevenedett meg, lisztbe rajzolt üzenetekkel. Hiszen a múlt ismerete alapozhatja meg a jövő sikerét.

A híres győri Pilóta keksz több értelmezésben is megjelent az alkotóhéten, néha „belépőjegy” gyanánt egy performance-ra, máskor pilot projekt formájában, vagy éppen az „Anonim pilóták” csapatnévben, illetve egyszerűen csak olyan, szertartásosan fogyasztott nasiként, amit mindenki szeretett ebben a városban.

Pásztor Borbála másodéves a Széchenyi István Egyetem építészképzésén, és a „Pletykaplacc”-nak nevezett projekt megvalósításában vett részt. Veszprémből jár a Széchenyire, és amikor arról kérdezzük, hogy a Győri Keksz azért jelent-e számára valamit, „persze, most is van egy a táskámban” válasszal bűvölt el minket.

„Az épület teljes mértékben alkalmas arra, hogy Győr emblematikus közösségi helyévé, közösségi és művészeti terévé is váljon. Az elkészült installációk is ezt a meglátást sugározzák. Az újraálmodott Kocka erős szálakkal kötheti össze az egyetemet a várossal” – mondta Bach Péter DLA, tanszékvezető egyetemi docens, az építész alkotóhét vezetője.

Nyerges Csaba