A munka ünnepe kialakulásának első eseménye 1886-ban Chicagóban történt, ahol a szakszervezetek a nyolcórás munkanap bevezetéséért hirdettek sztrájkot.

Élőképek, zászlók, transzparensek a nagy Szovjetunióról, kalapos elvtársak az ormótlan vörös csillag alatt, a dísztribünről integető Kádár János 1957-ben, amikor még folytak a véres megtorlások 1956 miatt. Virsli, sör, kívánságműsor a Magyar Televízióban. Ez lesz egy tartalmas ünnepből, ha azt a mindenkori hatalom kisajátítja.

A munka ünnepe kialakulásának első eseménye 1886-ban Chicagóban történt, ahol a szakszervezetek a nyolcórás munkanap bevezetéséért hirdettek sztrájkot. Harcok, megtorlások, nemzetközi összefogás után elérték a szakszervezetek e nap ünneppé nyilvánítását.

A mindenkori hatalom azonnal meglátta benne önmaga lehetőségét. Hitler 1933-ban fizetett ünneppé nyilvánította. A keleti blokk országaiban a szocializmus korában névleg a munkások, a parasztok és az értelmiség ünnepévé emelték ezt a napot. Dekorációs brigádünneppé. Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás, énekelte Nagy Feró. A munkások közérzetét frenetikusan ábrázolta: „A kocsmában, ott van a nagy élet / tompulnak az agyak, élesek a kések/ Sűrű a levegő az olcsó sör szagától/ Elegem van már e kib—-ott világból.”

S miután másoknak is elegük lett, megtörtént a rendszerváltozás, s először az új hatalom sem nagyon tudott mit kezdeni május 1-jével, leginkább a szolidaritás ünnepének, pihenőnapjának tekintette. Érthető a bizonytalanság, mert a szocializmus által hirdetett osztálytársadalmak gyökeresen átalakultak. Többek közt a technikai fejlődés következtében külön jegyek alapján más társadalmi csoportoktól elhatárolódó munkásosztály csak körülményesen definiálható. Sok munkás vállalkozó, sok vállalkozó maga is munkás. Azért, mert valaki alkalmazott, senki sem tekinthető munkásnak. Ráadásul a munkásokat nem feltétlenül a kétkezűség, a fizikai erőkifejtés jellemzi. Ki a munkás? Aki nem a maga ura? Vagy akik valamennyire tömbösülve, nagy gyárakban keresik a kenyerüket?

Május 1-je egy munka alapú társadalomban a munka és a munkát gyakorlók közös ünnepe kellene legyen. Önmagában ünnep volna az, ha ezt sikerülne elérni.