Itt a nyár, vagyis az az időszak, amikor az évszaknak megfelelő ruhaneműket az ember a könnyen kézre eső, jól áttekinthető felső polcra pakolja a szekrényében, a vastagabb kelméket pedig száműzi az alsóbb régiókba, majd művén végigtekintve, elégedetten nyugtázza, hogy immár semmi akadálya nincs a strandszezon hivatalos kezdetének.

Van viszont a szekrény tetején egy kócos, régi szalmakalap, gyűrött fonatait alaposan megrágta már az idő. Sok szép helyen járt az a kalap, egyszer még tengert is látott, de elmúltak az évek felette, ideje volna tőle elbúcsúzni.

Ám az nem megy olyan könnyen, mert vannak tárgyak, amelyek észrevétlenül is hozzánk nőnek, belénk csimpaszkodnak. Tegye a szívére a kezét, akinek egy ilyen sincs! A kalap is volt már a díványon, hogy elinduljon utolsó útjára, a hátsó udvari szeméttároló irányába. Néhány napot pihent a kanapén, majd persze visszakerült a jól megszokott helyére.

Így aztán ez a különös fejfedő, ami már egy kertvégi madárijesztőn is furcsán mutatna, még mindig ott csücsül a szekrény tetején és régi nyarakról mesél. Most akkor mi legyen vele? Na jó, nem bánom: kap még egy nyarat! Pontosan úgy, mint egy évvel ezelőtt…

Fotó: Depositphotos.com