A budapesti gasztronómiának még mindig megvan a varázsa, bár kétségtelen, hogy a vidéki vendéglátás is rohamosan fejlődik. Egyre több szakember látja meg a lehetőséget a fővároson túl is. Így van ezzel Szentkirályi Dávid, a Nah! Bisztró tulajdonosa.

Dávid öt testvérével együtt szinte beleszületett a vendéglátásba, édesapjuk, Pál révén rengeteg mindent tapasztaltak, így nem csoda, hogy a fiú az érettségi után felszolgálónak állt. A Szentkirályi apukára egyébként talán a „vendéglátás-mindenese” a legjobb szó, persze pozitív értelemben. Számos területen dolgozott és szerzett tapasztalatot ugyanis, ismeri a konyha és a vendégtér világát, belelát a szervezésbe és az árubeszerzésbe is, így nem csoda, hogy gyermekeinek megannyi tudást adhatott át, akarva és akaratlanul is. Dávid pedig – neveltetéséből fakadóan is – követte édesapját az úton, ő sem akarta elnagyolni a lépéseket a szamárlétrán: több évnyi pincérkedés után üzletvezető, majd étteremvezető is lett, végül pedig komplett étterem-projekteket bíztak rá a fiatal szakemberre.

„Szerintem ezekben az években alaposan megmérettettem: egyrészt kiderült, hogy helyem van a vendéglátásban, másrészt sikerült bizonyítanom, hogy az üzleti részéhez is van érzékem” – kezdte Dávid, majd így folytatta: „Nagyon élveztem egyébként, rettentően odatettem magam, pörögtem, iszonyú sokat dolgoztam, szóval a vége az lett, hogy a konyhából vitt el a mentő. A kórházban volt időm átgondolni, hogy ezt így annyira nem biztos, hogy folytatni kellene…

Rájöttem, hogy rettentő maximalista és lelkiismeretes ember vagyok, így nekem nem megy, hogy folyton átnyúljanak a fejem felett, helyettem döntsenek, s nem szeretnék több főnököt magamnak. Megfogadtam, hogy vendéglátózni is csak akkor fogok újra, ha saját helyet vihetek.” – mesélte a fiatalember, aki arról is őszintén beszélt, hogy bizony elég nagyot váltott, ugyanis nyitni kezdett a fodrászat felé. Azóta két szalont is életre hívott, az egyiket Budapesten, a másikat viszont Győrben, ahová a szerelem hozta. Dávid párja ugyanis itt él.

Viszont tagadhatatlan, hogy a Szenkirályi családban ott pezseg a vendéglátás, hiszen ebbe nőttek bele, látták az édesapjukat nagyon keményen dolgozni és itták magukba a szakma szeretetét. A gyerekek közül Eszti és Réka jelenleg Melbourne-ben, Ádám pedig Tel-Avivban él.

„A párom tudta, hogy gyermekkori vágyam egy saját étterem, így amikor rátalált erre a kiadó helyre ahol most beszélgetünk, rögtön mutatta is nekem. Nagyon lelkes lettem én is, rögtön hívtam a tulajt, hogy tárgyaljunk, s szerencsére megvolt a kölcsönös szimpátia, tetszett neki, amit gyorsan felvázoltam, így rám esett a választás. Mi pedig belevágtunk, mert úgy képzeld el, a villanyszerelésen kívül mindent a család csinált! Édesanyámnak nagyon jó érzéke van a berendezéshez, ő tapétázott például, de fugáztunk is együtt. A faipari munkákat a nagybátyám csinálta, Édesapám pedig még a végén az étlapból is maximálisan kivette a részét. Erre mindre pedig volt összesen két hónapunk úgy, hogy mindannyian dolgozunk mellette. Igazi Szentkirályi összefogás az, amit itt most látsz!” – mutatott büszkén körbe Dávid, s Pali is megerősítette, hogy tényleg az egész család akarta ezt a helyet, a sikert.

A Nah!Bisztró pedig nem is olyan régen megnyílt, s azóta dübörög, mert tény: a győriek nagyon gyorsan megkedvelték. A konyha Pali felségterülete, Dávid a mindenhol helytálló főnök, Viki bár nem családtag, de ugyanúgy szívvel-lélekkel segíti a csapatot. A családi összetartás folytatására egyébként gyorsan szükség volt, mert a Nah!Bisztró tényleg szinte berobbant a győri gasztronómiába!

„Hétvégenként megérkezik édesanyám, és a tesóim is besegítenek. Apukám határozottan irányít, és a családnak is fel kell venni a tempóját és professzionalitását. Ennek köszönhetjük, hogy tartani tudjuk a minőséget és a konyha hatékonyságát.”

„Ezért van, hogy a dolgok úgy mennek, ahogy kell!” – vette át kacsintva a szót Pali, aki egy remek pesti állást hagyott el, hogy együtt dolgozhasson a fiával, s pontosan tudja, hogy a konyhában mindig ádáz harc folyik az idővel. „Tudom, hogy ez a hely a Dávid álma, s nagyon nagy előrelépés az életében. Teljesen magamtól mondtam a fiamnak, hogy ha ő szeretné, akkor én örülnék, ha segíthetnénk neki. Harminc év után hátraléptem kicsit, s ennek borzasztóan örülök! Mindannyian kiléptünk a komfortzónánkból, de ez tényleg nem szól többről most, mint élvezni a fiammal a közös munkát és a legjobb ételeket tenni a győriek elé. Sok szép sikert megéltem a szakmában, de Dávid már most túlnőtt rajtam, roppant büszke is vagyok rá!  Mindketten borzasztó nehéz személyiségek, erős karakterek vagyunk és a végletekig maximalisták. Ezért alázat is kell a közös munkához, mindkettőnk részéről. De szerintem nagyon élvezzük, mind a ketten! Talán soha ennyi időt nem töltöttünk még együtt!”

Dávid pedig nem győzi hangsúlyozni, hogy édesapja tudása és tapasztalata mellett a legnagyobb kincse, hogy a vendéglátás, a főzés, a sütés a legbelsőbb énjéből fakad, s ebből a gyermekeinek is adott át. Sok mindent érzésből tesznek, s ez előremutató.

„Apu olyan étlapot rakott össze, hogy csak néztem! Látszik, hogy vegyülhetett az Isten adta érzéke azzal, hogy sajátosan formálhatja meg azt az ételt amit megálmodott, s ez egyszerűen utánozhatatlan! Sokszor csak mondok egy alapanyagot, s ő abból olyat hoz létre, amivel tuti nem fogsz máshol találkozni! A tálalása is tükrözi ezt az egyszerű, de nagyszerű, letisztult, minőségi hangulatot. Én a meglátásaimmal és a piac ismeretével tudok neki segíteni, s úgy érzem jó párost alkotunk! A Nah!Bisztró leginkább senkire sem akar hasonlítani, egyediek szeretnénk lenni és maradni!”

A Szentkirályi fiúk egyébként azt is fontosnak tartották, hogy olyat vállaljanak, amit bírnak is teljesíteni. Ez eléggé magától értetődőnek tűnhet, de mint mondták, sokan esnek bele abba a csapdába, hogy megcsinálják az elsőre kitűzött célt és nem fejlődnek onnan sehova. Na, ezt el kívánják kerülni, s őket hallgatva el is fogják!

„Szenvedéllyel szeretnénk csinálni az egészet, s tartani a színvonalat, amit megálmodtunk, amit elkezdtünk, s ami jelenleg úgy tűnik, bejön a vendégeknek. Apu nagyon érzi ezt a hagyományos, de mégis mediterrán vonalas konyhát, ami meglehetősen populáris. Ő igenis ragaszkodik ahhoz, hogy a mustáros tarja az mustáros tarja legyen, isteni petrezselymes burgonyával! De mégis olyat alkot, hogy van egy vendégünk, aki hetente megeszik egy adagot belőle, mert azt mondja, ilyen jót még sehol máshol nem evett. Mi ez, ha nem tökéletes visszaigazolás?! Vagy említhetném az étlapon Édes mézesként szereplő édességünket is, ami mára már a „Szentséges Atyaúristen!” névre hallgat, mert ilyen mondatokat vált ki folyamatosan a vendégeinkből, s talán jelenleg az egyik legtöbbet kért fogásunk.”

„Szeretem, ha valami nem csak finom, hanem esztétikus is, a reggelik pedig nagyon jól variálhatók. Nagy kedvencem nekem is az egyik croissantunk, amely nem csak harmonikus ízkavalkád, hanem színben is csodás: az avókádókrém zöldje, a céklás humusz rózsaszínűje kiegészülve a pink hagymával egészen fantasztikusan mutat.” – mondta Pál, majd azt is hozzátette, hogy nagyon fontos, hogy minden a helyszínen, frissen készül. A croissanok is a helyben sülnek, ahogy a saláták sincsenek előre bekeverve. Minden pontosan időzítve készül és kerül a tányérra, hogy a vendég a legjobbat kapja. Éppen ezért a Nah!Bisztróban a nyitva tartás egésze alatt lehet reggelizni, s a görög reggelit megismerve érdemes is!

„Van igény Győrben az ilyen jellegű ételekre, ez már tisztán látszik. Roppant boldogok vagyunk, hogy jól fogadtak minket és az ételeinket a helyiek, büszkék vagyunk, hogy már törzsvendégeink is vannak! Örülünk neki, hogy érzik azt a hangulatot, amit szeretnénk átadni, azt a szeretetet, ahogy Apu készíti az életeket, ahogy kivisszük nekik az asztalokhoz, ahogy megszólítjuk őket vagy egy kicsit elbeszélgetünk. A győri gasztronómiában igenis van potenciál, szerintem rengeteg a kiaknázatlan lehetőség és úgy tapasztalom, hogy az emberek nyitottak, szóval szerintem hatalmas fejlődés előtt állhat a város ezen a téren is.  Mi a magunk részéről szeretnénk minden egyes nap bizonyítani, a vendégeinknek és persze önmagunknak is! A Szentkirályi vérvonal már csak ilyen… – zárta zsivány mosollyal az arcán Dávid, aki távozáskor még azt is a lelkünkre kötötte, hogy nem csak hogy hamarosan visszatérünk, hanem ha újra jövünk, akkor a grillezett csirkemellet szarvasgomba szósszal is megkóstoljuk! Nah!, hát úgy legyen!  

 

Galéria: O. Jakócs Péter