Hirdetés
Mesélnek a képek

Diszkók a főiskolai aulában

Fotó: Bognár Zoltán
Győr+
2020.05.31. 09:24

Milyen volt az élet győri hallgatóként a nyolcvanas évek elején? Mi az egykori hídépítési tankör máig érezhető összetartásának titka? – erről árulkodnak Bognár Zoltán képei, melyeket a Széchenyi István Egyetem retró fotópályázatára küldött.

Hirdetés

A győri Bognár Zoltán 1983-ban végzett a Széchenyi István Egyetem jogelődjén, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán, hídépítési és -fenntartási szakon. Máig nagy becsben tartja azokat a fotóalbumait, melyek főiskolás éveit örökítik meg. Retró fotópályázatunkra beküldött képei azt tanúsítják, hogy a nyolcvanas években is jó volt hallgatónak lenni a győri kampuszon. Bognár Zoltán még ma is név szerint fel tudja sorolni egykori tankörtársait, akikkel rendszeresen tartják a kapcsolatot. Hogy miként alapozták meg az erős kötelékeket? – erről mesélt képei társaságában a győri városháza Városépítési Osztályán infrastruktúra-fejlesztési ügyintézőként dolgozó egykori hallgató.

Bognár Zoltán 1981-ben

„Nem felejtjük el: ötévente összehívjuk az egész tankört, a kemény maggal pedig gyakrabban is találkozunk évtizedek óta. Jó érzés beszélgetni egymással, nosztalgiázni, ilyenkor előkerülnek a fotók is, amiken hatalmasokat derülünk. Néhány szaktársunkkal dolgoztunk is együtt, tehát a szakmai kapcsolatok szintén szorosra fűzték köztünk a szálakat.

Hirdetés

De kétségtelen, minden az egykori főiskolán kezdődött, mégpedig főként a kollégiumban. Csak hárman laktunk Győrben, a tankörünk többi tagja kollégista volt, ezért természetesen ott gyűltünk össze, hogy tanuljunk: együtt jobban ment. Ennek aztán persze a legtöbbször könnyed buli vagy kártyaparti lett a vége” – nevette el magát Bognár Zoltán, akinek az egyik
legkedvesebb főiskolai emlékei egy geodéziai táborhoz kötődnek.

Bella Tamás, Fejes Károly és Bognár Zoltán

Mint mondja, a kötelező geodéziai mérőgyakorlatukat egy hűvös áprilison szervezte meg dr. László Sándor tanár úr a Budapesti Műszaki Egyetem balatonkenesei geodéziai mérőtáborába. „Gyakorlat közben nem fáztunk, de amikor visszavonultunk a szállásra, ott este igencsak hideg volt. Össze kellett dolgoznunk, hogy be tudjuk fűteni a helyiségeket, ahol jókat társasjátékoztunk. Ezek az élmények igazán összekovácsoltak bennünket” – emlékezett vissza 1981 tavaszára.

Megemlítette emellett a felejthetetlen fordított napokat is, amikor hallgatóként beleszólhattak a főiskola ügyeibe, órákat tarthattak. „És azok a bizonyos hétvégi diszkók az aulában! Azokról még a mai napig órákig tudunk nosztalgiázni a tankörtásakkal” – sóhajtott fel jólesően Bognár Zoltán, aki végzősként megadta a módját a bolondballagásnak.
Szerinte az ilyen események kovácsolják össze leginkább a hallgatókat.

Kis csoportokra bontva reggeltől estig folytak a geodéziai munkák a gyakorlati jegyért

„Annak is nagyon örülök – mesélte – , hogy ma már az egyetem szervez öregdiák-találkozókat is. Két alkalommal is részt vettünk ezen a programon, melyen szinte hiánytalanul megjelent a tankörünk minden tagja. Körbejártuk a főiskola egykori színtereit, melyek közül néhány egészen más funkciót kapott, mint a mi időnkben. Ámultunk a sok fejlesztésen, és jókat nevetünk együtt. Sőt még oklevelet is kapunk a találkozó végén. Én az enyémet olyan nagy becsben tartom, hogy irodámban ki is tettem a falra, hogy minden nap lássam”.

Bolondballagás

Bognár Zoltán azt is fontosnak tartja, hogy külön szóljon kiváló oktatóiról: Klatsmányi Tibor hidászról, hídépítő mérnökről, főiskolai tanárról, a KTMF Közlekedésépítési Intézetének igazgatójáról, valamint dr. Lublóy Lászlóról és Agárdy Gyuláról, akik a legtöbb időt töltötték a tankörrel abban a három évben.

A kezdeti tisztelet, ami kölcsönösen egymás felé irányult oktatóinkkal, az évek alatt baráti kapcsolattá alakult át, a ballagáskor pedig már egyrangú félként tekintettek ránk. Később én is dolgoztam együtt tanáraimmal, amire szintén jó emlékként gondolok vissza. Az oktatás színvonala ennyi év távlatából visszatekintve is kimagasló volt a győri főiskolán, amely a mai napig hozzájárul, hogy munkámban sikeres legyek” – zárta szavait izgatottan az öregdiák pályázó, hiszen alig várta, hogy beszélgetésünk után egyesével értesítse egykori tankörtársait: „Gyerekek, rólunk cikket írnak!”

Még elküldheti pályázatát A Széchenyi István Egyetem Kommunikációs és Alumni Irodája pályázatot hirdetett, amelyre olyan 1968–2019 között készült fotókat vagy videókat várunk az oregdiak@sze.hu címre, amelyek ábrázolják a kampuszban, szakkollégiumokban, kollégiumokban zajló életet, kiemelt rendezvényeket, építkezéseket. A legjobb három pályázatot beküldő ajándékcsomagot nyer. A beküldési határidő 2020. május 31. A részletekről itt olvashat bővebben.

Forrás: Czeiner-Szücs Anita, SZEhírek, fotók: Bognár Zoltán

Kapcsolódó témák: #napi érdekes | #Széchenyi István Egyetem |
likeold
a fb oldalunkat