1950. május 13-án, pontosan 76 évvel ezelőtt dübörögtek fel először hivatalosan a Forma–1-es versenyautók motorjai az angliai Silverstone Circuit aszfaltján. Azóta eltelt több mint hét évtized, de a sportág varázsa semmit sem kopott.

Ha felcsapjuk a Wikipédiát, azt olvashatjuk, hogy a Formula–1 – rövidítve F1 – a világ legrangosabb autóverseny-sorozata, amelyet a Nemzetközi Automobil Szövetség szabályoz. Nyitott karosszériás, együléses versenyautók csatáznak a világ legjobb pilótáival a volán mögött.

De a Forma–1 ennél sokkal több.

A Forma–1 érzés. Emlék. Szenvedély.

Minden rajongó emlékeiben ott él az a pillanat, amikor gyerekként a televízió vagy éppen a rádió előtt ülve hallgatta, ahogy felhördülnek a motorok. Az a semmihez sem hasonlítható hang, amikor kialszanak a piros lámpák, és az autók egyszerre robban ki a rajtrácsról. A feszültség szinte kézzelfogható.

Az első világbajnoki futam több mint két órán át tartott, és a mezőny alig fele ért célba. Huszonegy indulóból mindössze tizenegyen látták meg a leintést. A győztes az Alfa Romeo volánja mögött ülő Nino Farina lett, aki később az első világbajnoki címet is megszerezte. Mellette Luigi Fagioli és Reg Parnell állhatott dobogóra, míg a legendás Juan Manuel Fangio nyolc körrel a vége előtt kiesett.

Akkoriban még 9-6-4-3-2 rendszerben osztották a pontokat, a szezon pedig mindössze hét futamból állt. Ma már huszonnégy versenyből álló világkörüli sorozatot láthatunk, ahol milliárdos technológia, stratégiai csaták és századmásodpercek döntenek.

És talán ez mutatja meg igazán, mennyit változott a Forma–1.

A régi időkben a pilóták sokszor pólóban, minimális védelem mellett ültek az autókba. Ma a sportág a technológia csúcsa. A modern F1-es autók több mint 300 km/órás sebességgel száguldanak, miközben a versenyzők brutális fizikai terhelést kapnak. Egy-egy kanyarban akár 5-6G erő is hat rájuk. Ez azt jelenti, hogy a fejükre és nyakukra a saját testsúlyuk többszöröse nehezedik minden féktávon és irányváltásnál.

A Forma–1-es pilóták nem egyszerűen autóversenyzők. Űrhajósokat idéző fizikai és mentális felkészültség szükséges ahhoz, hogy valaki 300 km/órás tempónál centiméteres pontossággal vezessen. Egy futam alatt akár 3-4 kilogrammot is veszíthetnek a folyadékveszteség miatt, miközben végig koncentrálniuk kell. Reflexek, állóképesség, stratégiai gondolkodás és hihetetlen mentális erő kell ahhoz, hogy valaki a csúcson maradjon.

Ezért mondják sokan: a Forma–1 a sport világának egy teljesen másik ligája.

Az elmúlt 76 év során legendák sora írta be magát az autósport történetébe. Ayrton Senna zseniális esőmenései, Michael Schumacher dominanciája, Lewis Hamilton rekordjai vagy éppen Max Verstappen modern kori sikerei mind-mind új korszakokat nyitottak a sportágban.

A Forma–1 közben Magyarországot is meghódította. Az Hungarian Grand Prix 1986 óta megszakítás nélkül szerepel a versenynaptárban, és a Hungaroring nemcsak Kelet-Európa első Forma–1-es futamának otthona lett, hanem a magyar motorsport egyik szimbóluma is. Generációk nőttek fel a Hungaroring nyári hétvégéin, ahol magyar szurkolók tízezrei hallgatták élőben a motorok üvöltését.

Győr kapcsolata a F1-hez.

Nemrégiben, május 7-én a Széchenyi István University Győri Innovációs Parkjában sok száz érdeklődő tekinthette meg az Audi Revolut F1 Team bemutatóautóját. Az eseményen az egyetem három egykori és jelenlegi hallgatóját kérdezték, akik ma már mindannyian az istálló sikeréért dolgoznak. Szakonyi Anna, Szegletes Dávid és Matuska Máté mellett a Formula Studentben szereplő Arrabona Racing Team hallgatói csapat vezetője, Vojnits Gergely is megosztotta gondolatait a közönséggel. Győr és a Széchenyi-egyetem ma már nemcsak követője, hanem aktív résztvevője is a Forma–1 világának. Erről korábban mi is részletes cikkben számoltunk be.

Mert a Forma–1 valójában nem csak versenyzés.

Ez egyszerre technológia, emberi dráma, stratégiai sakkjátszma, fizikai teljesítmény és érzelem. Egy sportág, ahol ezredmásodpercek döntenek dicsőségről és tragédiáról. Ahol mérnökök százai dolgoznak egyetlen tizedmásodpercért. Ahol a pilóták nemcsak a riválisaikkal, hanem saját határaikkal is harcolnak.

És talán ezért szeretjük ennyire 76 év után is.