Rendhagyó délelőttön vettek részt a Győr és környéki Honvéd Kadét Programban résztvevő diákok és tanáraik a 19. Szalontai Ferenc Területvédelmi Zászlóalj szervezésében. Tábori lelkészek beszéltek nekik a Magyar Honvédségnél betöltött szerepükről és arról, miért is a bajtársiasság a legfőbb parancs. Az előadások végén a továbbtanulási lehetőségekről is részletes tájékoztatást kaptak a kadétok.
A Győr+ Média már többször is beszámolt arról, hogy Győr-Moson-Sopron vármegyében kiemelt az érdeklődés a Honvéd Kadét Program iránt, ahogy az önkéntes területvédelmi tartalékos szolgálati forma iránt is. A győri és a mezőörsi kadétok március 4-én a 19. Szalontai Ferenc Területvédelmi Zászlóalj szervezésében meghallgathatták Szabó János százados, evangélikus tábori lelkész és dr. Író Sándor katolikus tábori lelkész előadását, hiszen a Magyar Honvédségnél a tábori lelkészek kiemelt szerepet töltenek be.
Szabó százados irodalmi példával is élt a diákok előtt, Ottlik Géza Iskola a határon című kötetére utalt, amelyet szerinte kötelező olvasmánnyá kellene tenni, különösen a Honvéd Kadét Programban résztvevők számára. Ugyanis az evangélikus lelkész szerint szépirodalmi mű még nem írta le szebben a bajtársiasság lényegét, mint ez a kötet: a bajtársiasság megtapasztalása a barátságnál kevesebb érzés, de a szerelemnél több: „A tehetetlen összetartozásnak időtlen időkre szóló köteléke bogozott össze bennünket; valami, ami kitermelődött, tejsav vagy gyanta, a sebekből, izomlázból, fájdalomból, törekvésekből, és lehetővé tette, hogy éljünk; valami, ami talán kevesebb a barátságnál, és több a szerelemnél.” A bajtársiasság érzését megtapasztalni pedig igazán felemelő érzés. A tábori lelkészek ott állnak a katonák mellett, miközben velük együtt tapasztalják meg az egyenruhás létet. Ennek ékes bizonyítékaként Szabó százados egy Irakban készült videót is levetített a hallgatóságnak, akik így láthatták azokat a természeti csodákat, amelyet Isten alkotott, de – képletesen – az emberek között dúló háború festett vérvörösre.
Dr. Író Sándor őrnagy, tábori lelkész az Isten szerepéről beszélt, s arról, hogy tulajdonképpen a magukat ateistákat vallók is folyamatosan az Istennel foglalkoznak, hiszen erőnek erejével igyekeznek bizonyítani, hogy nem létezik. Velük ellentétben a hittel élőknek nem kell bizonygatniuk Isten valódiságát, hiszen ők maguk az élő bizonyítékok a létezésére. Mert minden ember egyszeri és meg nem ismételhető, önálló személyiség, akiket Isten a saját képmására teremtett. A Teremtő pedig mindenhol jelen, bennünk is. Ezért is fontos szeretnünk önmagunkat, és felebarátunkat is. Utóbbit épp annyira, mint önmagunkat.
A Magyar Honvédséghez tartozni pedig hitvallás is egyben, hiszen egyenruhába bújva egységet alkotnak a katonák és megtanulják szeretni a társaikat, azaz a bajtársaikat. Mert szeretni valakit sokkal kevesebb energiába kerül, mint gyűlölni. A gyűlölet energiát emészt, a szeretet belőlünk fakadó természetes viselkedésforma. Ha ezt követné az emberiség, kevesebb háború lenne… Ám amíg nem jut el mindenki erre a felismerésre, a katonák legfőbb erőssége a hit, és a bajtársaikba vetett feltétlen bizalom. Az egyenruha viselése pedig segít a felelőségvállalásban és abban, hogy előbb találjuk meg önmagunkat, amely egy roppant nehéz folyamat, a civilek számára is.
S hogy miért van papokra szükség a honvédségnél? Mert mindig elérhető, erős támaszként állnak a katonák mellett, akik bármikor fordulhatnak feléjük azon az úton haladva, amely az önismeret felé tart. A kereszténység ugyanis nem vallás, hanem életforma, amely egy katonát is végigkísér a pályája során, csakúgy ahogy a bajtársak támogatása.
Kövesdy Zsuzsanna a Katolikus Rádió szerkesztője röviden szólt a kadétokhoz, elmesélve, hogy katonacsaládból származik, így a bajtársias gondolkodásmód és a szabályok szerinti élet jótékonysága mindvégig kísérte a munkásságát, akkor is, amikor nem volt éppen könnyű a helyzet. A diákok figyelmébe ajánlotta Döbrentei Kornél katonaköltő munkásságát, s arra kérte a kadétokat, fogadják meg azt a tanácsot, hogy a bajtársiasság a legfőbb parancs. Ezt pedig akkor is megélhetik, ha nem a katonai pályát választják élethivatásnak.
Az előadások végén Orosz László Sándor őrnagy, a 16. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda vezetője rövid tájékoztatást adott az érettségi előtt állóknak a továbbtanulási lehetőségekről, illetve biztatta a 18. életévüket betöltőket az önkéntes területvédelmi tartalékos szolgálatra. Tenk Ferenc törzszászlós, a MH 7. Klempa Kálmán Területvédelmi Ezred vezénylőzászlósa pedig részletes bemutatót tartott a szentendrei Acélkockában zajló altisztképzésről, ezzel is fontos információkat átadva a továbbtanulás előtt álló közel 60 kadétnak.
Az előadások végén a diákok hatástalanított, a honvédségben rendszeresített fegyvereket tekinthettek meg, illetve lézerfegyverek segítségével tehették próbára ügyességüket. Akik pedig komolyabban is érdeklődnek az önkéntes területvédelmi tartalékos szolgálati forma, vagy a szerződéses, hivatásos szolgálati forma iránt, azok részletes tájékoztatásban is részesülhettek a toborzók által. Mert a Magyar Honvédség egy kiszámítható, tervezhető életpályát mutat, ahol izgalmas kihívások és bajtársak várják a fiatalokat.
Korábbi cikkeink:
Fotó: O. Jakócs Péter és HAK