Népfőiskola és újság dr. Timaffy példáját követve
Bensőséges hangulatú megemlékezést szervezett dr. Timaffy László néprajztudós születésének századik évfordulója alkalmából a Ménfőcsanaki Népfőiskolán Zsilavi Fábiánné, Jolika. Erről és a nemrég kapott Pro Urbe Győr díjról is beszélgettünk vele.
Zsilavi Fábiánné, a Ménfőcsanaki Népfőiskola Egyesület ügyvezetője, a Hegyalja újság és számos tudományos igényű, értékmentő kiadvány szerkesztésében és kiadásában vállalt példaértékű munkája, valamint a helyi civil szervezetek létrehozásában és működtetésében vállalt kiemelkedő szerepe elismeréseként nemzeti ünnepünk alkalmából a Pro Urbe Győr díjban részesült.
„Dr. Timaffy László tanárom volt, mentorom, atyai jó barátom, szellemi támaszom. Élete, áldozatvállalása példa számomra. Tőle tanultam, hogy az idősektől szerzett tudást meg kell becsülni, át kell menteni a következő nemzedéknek” – mondja Jolika. A tanár úr rábeszélésére vállalta el 1989-ben a Ménfőcsanakon a művelődési ház vezetését, ő biztatta a népfőiskola újjászervezésére. „Úgy éreztem, Galgóczi Erzsébet könyveiből ismerős a település” – meséli. “A népfőiskolai eszme – Jobb polgárt, jobb hazafit, jobb embert nevelni – aktuálisabb volt, mint valaha.”
Magyarország egyik első népfőiskoláját Csanakon a Tanácsköztársaság leverését követően Szekeres Bónis helyi plébános alapította 1919. október 14-én. A háború pusztítása után szükség volt a meggyötört embereknek hitet és tudást adni a továbbéléshez. Zsilavi Fábiánné is ezt a mintát követte. A rendszerváltozás zűrzavaros idejében a legkiválóbb szakembereket hívta meg a népfőiskolai előadásokra, vitaesteket rendezett, majd egyesületet alapított a támogatók köréből. 1989 szeptemberében a ma is aktuális „Magyarország jövője, a vidék jövője” címmel kezdődtek a népfőiskolai programok, majd ezeket történelmi előadások, szakmai képzések követték.
A népfőiskola jelentette meg 1991-ben dr. Timaffy László 40 évi gyűjtőmunkájának eredményét a Rábaköz és a Hanság című kötetet, melyet a Magvető Kiadó ötször utasított vissza. A nyomda előleget kért, ezt a népfőiskolai előadásokon gyűjtötték össze. Az évek során többek között kiadták dr. Barsi Ernő néprajzkutató fiókban őrzött kéziratait is: A távoli szekerek, Szülőfalum Sály község iskolája, valamint előadásainak gyűjteményét, A „hallott szó” nyomában-t. Helyi vonatkozású kiadványuk Galgóczi Károlyné, az Emlékszoba gyűjteménykezelője munkája Az író faluja, Ménfőcsanak 1945-70, és a két évtizedes kutatás eredménye a Ménfő puszta és a Bezerédj család, amely az idei Könyvszalonra készül el.
A Hegyalja havilap a népfőiskola szellemi műhelyeként működik, a magyar kultúra kiemelkedő értékeit közvetíti, bemutatja a helyi közösségek életét, jeles személyeit, a magyar történelem sorsfordulóit és helytörténeti dokumentumokat.
A lapot az MDF falutagozata támogatásával dr. Medgyasszay László alapította 1989-ben. Két évvel később Szabó Gyula Jenő Erdélyből menekült újságírót bízták meg a lap szerkesztésével, a közös munka folyamán Jolika tőle tanulta a szerkesztői munkát. 1993-tól intézményi háttér nélkül, civilek és egyesületi tagok segítségével készül a népfőiskola kiadásában. „Volt olyan, amikor kalákában hajtogattuk az újságot, s ha nem volt pénzünk a márciusi piros-fehér-zöld színű nyomásra, piros filccel egyenként színeztük a címlapot”.
A Hegyalja 28 évfolyamának története igazi, önként vállalt, közösségi munka, melyet térítésmentesen, lelkesedéssel készítenek, őket is illeti a díj – mondta Zsilavi Fábiánné.
Szerző: Földvári Gabriella
Fotó: O. Jakócs Péter