Az újesztendei jósló, varázsló eljárásoknak igen fontos része volt a táplálko­zás, megszabott ételek fogyasztása, és bizonyos ételek tiltása.

Mindenki ismeri  a baromfihús evésének tilalmát, mert úgy tartják, a baromfi elka­parná, hátrakaparná a szerencsét, kire­pülne a szerencse. Disznóhúst viszont jó választás enni, mert a disznó előretúrja a szerencsét.

Aki lencsét eszik újév napján, az meggazdagodik, mert a sok apró magocska  sok pénzt hoz a házhoz.

Néhol hagyományosan  rétest sütöttek azzal a magyarázattal, hogy “hosszúra nyújjon az esztendõ, sokáig éjjenek” meg  hogy ezzel “nyújtsák a gazdaságot”. Hagyomány volt egész kenyeret szegni, azért hogy mindig legyen a családnak kenyere. Az Ipoly mentén tilos volt  a mákos ételt enni, mert attól bolhásak lennének a következő évben . 

A moldvai magyaroknál  jelentősek a földműveléssel kapcsolatos jósló-varázsló szokások. Újév reggelén manapság is búza, kukorica, napraforgó, rozs, zab, árpa magot szórnak szét a házban. Eközben jókívánságokat mondanak: “Adjon isten bort, bő búzát, barackot, hosszú farkú malacot, sok kolbászt, pálinkát.” vagy:  “Búzával virágozzék kentek házik, s mindörökké virágozzék!”. A házigazdától bort, pálinkát, kalácsot, esetleg pénzt kapnak. Újév napján megrázzák a gyümölcsfákat, így igyekeznek biztosítani a bő termést.

Már az ókori  Rómában  is ünnepelték az év kezdetét, mégpedig   mértéktelen kicsapongással. Az emberek jókívánságokat mond­tak, ajándékokat adtak egymásnak. A keresztény egyház Jézus körülmetélésének ünnepét tette Janus ünnepének helyébe. 

A római újév a Julius Caesar  nevéhez kapcsolható naptárreform  eredményeképpen került január elsejére. A középkori Európában  számos évkezdet volt szokásban. Hazánkban  például kará­csonytól, december 25-tõl számították az új esztendőt.  Erre a változó évkezdetre utal az újév kiska­rácsony elnevezése is.

Forrás: netfolk.blog.hu