Komor tanúi a halálos baleseteknek az utak mellett sűrűsödő keresztek, mécsesek és gyertyák. A feldolgozhatatlan gyász fájdalmas mementói. És úgy néz ki, hogy a legrosszabb még csak ezután jön. Vélemény.
Valahogy sikerült a jegyvásárlás. Szemfüles barátaim az utolsó körös jegyértékesítésben szereztek néhány belépőt a skót–magyar Eb-meccsre, úgyhogy összejött a dédelgetett álom: világtornán is megnézni a válogatottat!
A mai nyolcévesek már nem a holland, a francia vagy az olasz válogatottból választanak kedvenc játékost maguknak, inkább Szoboszlaik és Sallaik akarnak lenni - Nagy Roland jegyzete.
Június 9-én választott az ország. Európai parlamenti képviselőket, polgármestereket és képviselőket, megyei közgyűlési képviselőket. Közel 4,5 millió ember járult az urnákhoz, a szavazások pedig rendben és szabályosan zajlottak le. Első körben ezért a választást lebonyolítóknak, a választási irodák munkatársainak tartozunk köszönettel – hihetetlen mértékű munka van emögött!
Gyermeknek lenni jó, és mi felnőttek ezt már hatványozottan tudjuk. Különösen akkor, amikor a mindennapok útvesztőiben próbálunk lavírozni. Rohanunk, intézünk, utasításokat adunk és kapunk, igyekszünk megfelelni mindennek és mindenkinek.
Képzeld, gyereknap lesz – mosolyog a mellettem sétáló fiatal anyuka óvodáskorú kislányára. És mit kapok? – kérdezi magától értetődő természetességgel a kicsi. J. Kovács Andrea jegyzete.
„A kilencvenes években ákombákom betűkkel állt az ellenőrző füzetemben, hogy március 15-én kötelező viselet a fehér ing kokárdával és a sötét alj" - Venesz Klaudia ünnepi jegyzete.
Kislányommal séta közben sokszor gyűjtünk kincseket, hol egy érdekes kavics, hol egy-egy szál szép virág kerül apró kezébe - Rozmán László írása.
A győri belvárosban élőket egyenesen sokkolta a január 17-én este megjelent Facebook poszt, amely arról szólt, hogy két újságosbódét is végleg bezártak. A tény azért is szomorú, mert így nem csak a napi-hetilapjainkhoz juthatunk nehezebben hozzá, hanem két olyan embertől is búcsúznunk kell, akik a belvároshoz tartoztak, az életünk részei voltak.
Ha még nem látták „Az ember, akit Ottónak hívnak” című filmet, akkor érdemes megnézni, több szempontból is, hisz tanulságos. Talán többünket megtanít rá, hogy merjünk egy kicsit Ottók lenni, s talán szebbé tehetjük – ha a világot nem is – a környezetünket biztosan.