Örülök, hogy nem éltem akkor 103 évvel ezelőtt, amikor halálra ítélték Magyarországot. Így csak elképzelni tudom, milyen lehetett annak a több mint három és félmillió embernek, akik máról holnapra egyszerre idegenek lettek saját hazájukban. J. Kovács Andrea jegyzete.
A sok esős nap után a hétvégén Győrben szinte kirajzottak emberek az utcákra és a város napsütötte tereire, így köszöntve a régen várt jó időt!
Ficsór mamámnak volt néhány klasszikusnak mondható fogása, amiket úgy tudott egyedivé varázsolni, hogy igazából semmi különöset nem csinált, csak az idők során ráragadt tudást és a legjobb falusi alapanyagokat összegyúrta - Ficsór Dávid kollégánk anyák napi jegyzete.
Reggel fél hat, ébred a város. A Bem tér melletti utcában festőruhás emberek ülnek egy öreg autóba. Négyen vannak. Megyünk a szélrózsa minden irányába, mondják - Hajba Ferenc jegyzete.
Az új év annyi mindennel indul. Ilyenkor számot vetünk, kiértékeljük az előző időszakot, visszatekintünk és előrenézünk, na meg persze: fogadalmakat teszünk.
„Úgy gondolom, nem vitatja senki, hogy történelmi időket élünk. A 2. világháború óta a legnagyobb fegyveres konfliktus zajlik Európában akkor is, amikor ezeket a sorokat írom – és akkor is, amikor az olvasókhoz kerülnek" - Mireider Máté, a Győr+ Online főszerkesztőjének jegyzete.
Lézengő emberek, bezárt üzletek, néhány maszk és még kevesebb gumikesztyű. Tettünk egy rövid sétát a győri belvárosban vészhelyzet idején…
