1830. augusztus 15-én született Zágrábban az a bátor és nemes szívű asszony, aki az 1848/49-es szabadságharc alatt férfiruhát öltve, nemét eltitkolva vett részt a honvédő harcokban, és aki több esztendeig városunk lakója is volt.
Lebstück Máriát Bécsben sodorta magával a forradalmi hangulat, amelynek hatására levágatta hosszú haját, eladta ékszereit, és Karl Lebstück néven szolgálatra jelentkezett a városi polgárőrségnél. A forradalom leverése után végül neki is menekülnie kellett Bécsből, ezért Győr felé vette az irányt. Csornánál majdnem életét vesztett, amikor a szekere alatt beszakadt a befagyott Rába. Az utolsó pillanatban azonban kimentették, és jó magyar pálinkával életre keltették.
Mária rövid időre saját nővérénél húzta meg magát Győrben, ám a császári csapatok közeledtének hírére, szolgálatra jelentkezett a magyar honvédsereghez. Zászló híján egy ágyura tette le az esküt a főtéren. Először a német légióban, később a tiroli vadászok ezredében jeleskedett, és olyan híres ütközetekben vett részt, mint a komáromi, branyiszkói, vagy a kápolnai. Itt történt, hogy három császári dragonyos vette őt üldözőbe, de ő bámulatos lélekjelenléttel kettőt is lepuffantott közülük, mire a harmadik gyáván megfutamodott.
A hatvani csatában egy hídért vívott kézitusában bajonettel szúrták át az egyik kezét, később pedig fejlövés érte. Ekkor majdnem lelepleződött. Amikor ugyanis a törzsorvos lehúzta róla a véres inget, hogy sebét bekötözze, azonnal látta, hogy nem férfival van dolga. „Ezer ördög! Hiszen a mi Károlyunk tulajdonképpen leány” – kiáltott fel. Mária azonban megkérte őt, hogy ne feddje fel a titkát.
A bátor lány egy huszárezredben végig küzdötte tavaszi hadjáratot, és ott volt Buda bevételénél is. Itt ismerkedett meg Jónák József tüzér hadnaggyal, akibe rögtön beleszeretett. A győzelmi ünnepségen ezért már női ruhában jelent meg. Ez a lépése azonban majdnem balul sült el, hiszen Görgey kémnek vélte, és agyon akarta lövetni. Szerencsére közben jártak az érdekében, és Máriát a dorozsmai csatatéren a tábori lelkész azonnal össze is eskette Jónákkal. A lakodalmas meneten ugyan rajta ütöttek az osztrákok, de sikerült kereket oldaniuk, és néhány túrós rétest is kimenteniük a zűrzavar közepette. Ám örömük nem sokáig tartott.
Nem sokkal a világosi fegyverletétel után mindketten fogságba estek, és mert az áruló Jónákra hosszú várfogság várt, ezért inkább felbontották a házasságukat. Mária szenteste szülte meg fiúkat az aradi tömlöcben, ami után kiutasították őket Magyarországról. Szülővárosában, Zágrábban telepedtek le, de a horvátok lépten-nyomon megalázták.
Mária 1851-ben visszaköltözött Győrbe a húgához, ahol időközben hozzáment régi bajtársához, Pasch Gyula szobafestőhöz. Annak 1870-ben bekövetkezett halála után azonban mosónőként tengette utolsó éveit a fővárosban. Nyomoráról értesülve, az országos honvédegylet folyósított neki nyugdíjat, amíg 62 éves korában örökre le nem hunyta a szemét.