1710. augusztus 13-án, a győri vásártéren (a mai Széchenyi téren) máglyán égették meg a bűbájossággal és boszorkánysággal vádolt mezőörsi özvegyasszonyt, Tenke Péterné, szül. Domján Ilona bábaasszonyt.

Történt ugyanis, hogy azon a nyáron többen megbetegedtek a községben, és a tehenek vizes tejet adtak. A gyanú hamarosan az idős asszonyra terelődött, akinek több haragosa is akadt a faluban. A tanuk az eljárás folyamán egyhangúan megerősítették a vádakat, miszerint az asszony a lányát – akit testi hibája miatt „sánta lónak” csúfoltak a környéken – is az ördögnek adta és boszorkányságra tanította. Először disznóvá, majd lóvá változtatta, és rajta lovagolt a boszorkánynapi gyűlésekre.

Sajnálatos módon hazánkat sem kerülte el az a szégyenteljes boszorkányüldözési járvány, amely a kora újkorban söpört végig Észak-Amerikán és Európán. Az erdélyi és alföldi városoktól eltérően azonban – ahol százával küldték máglyára az ártatlan bábákat és gyógyfüveket gyűjtögető vajákos asszonyokat -, Győrben és a környező falvakban csak néhány szerencsétlen fehérnép esett áldozatul a babonás társadalom előítéleteinek.

Az első regisztrált győri boszorkányper hőse – vagyis inkább szenvedő alanya – egy bizonyos Nagy Lőrinczné Erzsébet lett, akit 1611-ben „éjszakai repkedésért” állították bíróság elé, és ítéltek tűzhalálra. Ezt követően évtizedekig nem akadt dolga a máglyarakó hóhérlegénynek, míg nem 1647-ben a véneki Hajgató Ilona került a vádlottak padjára, aki állítólag nem volt hajlandó levenni a rontást egyik falubeli haragosáról.

Bolla Orsolyát 1687-ben állítottak a győri törvényszék elé Posgai Ágoston helyi iparos ember feljelentése alapján. „Mikép a megnevezett […] az ördöggel czimborálván, sokféle vesztéseket babonás gyógyításokat cselekedett […] az újvárosban lakozó Horvát György nevű legény ujjait valami ördögi mesterséggel összezsugorította és meg is gyógyította.”

A kétszeresen is megözvegyült Varga Zsuzsannát két évvel később, Fiáth János alispán utasítására fogták perbe. A nemes vármegye prókátora vádiratában azzal vádolta őt, hogy „[…] bűbájos boszorkány társaival az elmúlt 1690 esztendőben eördögtől vett tudománya és mestersége által Nemes Sréter Kata Asszonynak, nemzetes ifjabbik Nagy Mihály úr házas társának fejét és szemét megtévesztette, mely miatt az betegségben és nyavalyában sínlődik.” A per iratai azonban hiányosak, ezért azt sem tudni, hogy az ítéletet végrehajtották-e, vagy sem.

A helyzet csak Mária Terézia trónra lépése után változott meg, akinek felvilágosult gondolkodásmódjába nem fért bele ártatlan asszonyok kivégzése holmi népi babonák miatt.