1829. március 8-án, egy lócsiszár sokadik gyermekeként született a győri „Cigánylaposon” a híres győri cigányprímás, Farkas Miska. Szülei papnak szánták, ezért nem engedték neki, hogy zenét tanuljon. A kisfiú kénytelen volt meglesni a nagyapját, amikor a hegedűjén játszott, és hallás után elsajátítani a muzsikálás művészetét.

Kottát sem tanult meg olvasni, mégis szinte tökéletesen kezdett játszani, amikor először fogott hangszert a kezében. Tizennégy évesen saját bandát alapított, akikkel együtt járta az országot. Páratlan tehetségére korán felfigyelt egy Temes megyei földesúr, aki gyakran hívta meg portájára kora olyan híres politikusait, mint például Széchenyi István vagy Teleki László. Ettől kezdve Farkas Miksa nekik játszott zárt körben. A szabadságharc kitörésekor tábori zenekarvezetőnek jelentkezett Kalpka hadtestébe, és hazafias játékával gyakran buzdította a katonákat. A világosi fegyverletétel után ezért kis időre tömlöcbe is került, ahol „kenyéren és vízen” tartották.

A neoabszolutizmus melankolikus hangulata azonban kedvezett a szomorú nótáknak, hiszen a magyar tudvalevőleg sírva vigad. Farkas gyakran lépett föl a győri Fehér Bárány szállóban, később pedig az ország más híres fogadóiban. Boldog-boldogtalan húzta a fülébe kedvenc nótáját. Köztük volt a híres költő, Vörösmarty Mihály is, aki Farkasról mintázta „A vén cigány” c. versének főszereplőjét is. 1856-tól főként Balatonfüreden játszott előkelő közönségnek, köztük Lisztnek vagy József főhercegnek is. Virtuóz játékára jellemző módon első hallás után bármilyen dallamot lejátszott a hegedűjén. A visszaemlékezések szerint csinos fiatalember volt, még előkelő dámák is odaadták magukat neki. Ő azonban diszkréten elhallgatta a nevüket. Első feleségétől, egy cigánylánytól elvált ugyan, második asszonya, Flatt József császári és királyi főerdész lánya azonban haláláig vele maradt.

Élete alkonyán Farkas gyakran turnézott külföldön. Viktória angol királynőtől még kitüntetést is kapott. 1875-ös amerikai látogatása azonban nem végződött jól. Egy baleset miatt kialakult, vissza-visszatérő fejfájása miatt ugyanis gyakran lemondta fellépéseit, ami miatt szerződést bontottak vele, és ki sem fizették. Hazatérve ugyan továbbra is elvállalt szerepléseket, végül a hegedűjétől is kénytelen volt megválni. Élete végén elméje is elborult. 1890. elején ágynak esett, és február 24-én, 61 évesen elhunyt. Utolsó útján őt siratták a hegedűk.