1910. december 25-én a Győri Hírlap megindító cikket közölt Békefi Dezső helyi újságíró tollából a fiatalkorú fogvatartottakról. Ebből az írásból közlünk egy rövid részletet: „Ha a bíróságok szabadságvesztést kimondó ítéleteinek célja nem annyira a társadalmi életből bizonyos való kizárás mellett a megtorlás, mint inkább a javítás, úgy ez különösen áll a fiatalkorú bűnösöknél, akik legtöbbször öntudatlanul követik el a bűncselekményeket.

Ezért fordul elő nagyon gyakran, hogy a perbeszédek folyamán az ügyész és védő szerepet cserélnek, s míg az ügyész esetleg a vádlott egyszerű megdorgálását is elégnek tartja, addig a védő próbára bocsátást, javító nevelést, esetleg fogházbüntetés kimondását indítványozza.

Hogy a bíróságok más elbírálásban és elbánásban részesítik a fiatalkorúakat, mint a korban éretteket, eddig csak az ítéletek kimondásáig figyelhettük, azután azon a nehéz vasajtón át eltűntek a szemeink elől, mint a fogház lakói, az erkölcsi halottak szűk falak közé szorított világban.

Mi történik a gyermekekkel az ítélethozatal után, mit csinálnak a fiatal bűnözők a falak között? Kevesen tudnak róluk, csak azok, akik hivatalból foglalkoznak velük, csak azok a kevesek még, akik nemes érzésüket a társadalommal szemben emberbaráti kötelességük parancsszavát követve, elvállalták a fiatal bűnösök fölött a pártfogást.

Pedig ha az igazságszolgáltatás szükségét látta a zord paragrafusok között is éreztetni a szeretet melegét, az egész társadalomnak szinte kötelessége figyelemmel kísérni, a sokszor a társadalmi bűnök folytán megromlott gyermekek sorsát és segítő kezet nyújtani a gyengéknek, hogy fölemelkedhessenek – vissza a tisztességes emberek társadalmának soraiba.

Ez a meggyőzés vezérelt, amikor engedélyért kopogtattam dr. Fischer Gyula kir. ügyész úrnál, a győri fogház vezetőjénél és dr. Dukavits Vilmos kir. ügyész úrnál, a fiatalkorú bűnösök patronálásánál, hogy néhány órát tölthessek a fiatalkorúak fogházában megfigyelni életmódjukat…”

A továbbiakban Békefi részletesen beszámolt a tapasztalatairól. Első állomása a felügyelő irodája volt, ahol a fogházra ítélt fiatalkorúak megismerkednek a legfontosabb szabályokról, amelyeket itt tartózkodásuk alatt szigorúan be kell tartaniuk.

A fogvatartottakat két csoportra választják szét: büntetlen előéletűek és visszaesők. Utóbbiak 3-4 napos magánzárkával kezdik a rájuk kiszabott idő letöltését. Ráadásul heti három alkalommal kemény fekhelyen kell aludniuk.

Ezután a napirend átolvasása, tanulmányozása, megtanulása következik. A cikkíró az értekezése végén arról elmélkedik, hogy mekkora esélye lehet a társadalomba visszakerülő fiataloknak a beilleszkedésre.