1944. november 8-án még javában tartott a II. világháború, amikor a győri illetőségű Huber Ferencné hadiözvegy közzétett egy hirdetést a Győri Nemzeti Hírlapban, mely szerint a Baross út 38. sz. alatt divatüzletet nyitott: „Modell kalapok nagy választékban. Hazafias tisztelettel”.

Ez az eset is azt bizonyítja, hogy a szépségipar múzsáit még a nagy világégések sem hallgattathatták el. Igaz, a párizsi butikok télikabátjairól lemaradtak a cobolyprémek, hiszen az orosz szállítások érthető okokból elmaradtak. Amikor azonban a divatról van szó, senki sem becsülheti le a női leleményességet!

A kabátokat bársonyszalagokkal, flitterekkel és hímzéssel díszítették. A színekkel azonban óvatosabban bántak, hogy kerüljék a feltűnést és flancolást, ezért ezekben az években a fekete és pasztellszínek uralkodtak. A hosszú estélyi ruhák teljesen kimentek a divatból, annál gyakrabban vettek fel takarékos, rövid fekete csipkeszettet.

Kalapfronton a sálból csavart „turbándivat” hódítása után a dekoratív, sokszor itatóspapírból készült dobsapkák jöttek divatba, amelyek alatt csipkefátylak takarták diszkréten a női arcot. A nyersbőrre a hadiiparban tartottak számot, ezért a cipők egy részét kénytelenek voltak steppelt papírból készíteni, amelyek nem nagyon bírták a téli latyakos utakat. Az anyaghiány a szabásra is kihatott, ezért elterjedtek az egyenes, katonás vonalak. Az új trendet a rövidebb, alig térd alá érő szoknyák jelentették. A derekat övvel hangsúlyozták ki, és nagy, funkcionális zsebek kerültek a kosztümre.

Nagy-Britanniában a háborús takarékosság miatt 1941-től ún. „típusruhák” kerültek tömegtermelésre, melyeket mindenkinek hordania kellett. Meghatározták a ruhadarabonként felhasználható anyag mennyiségét, a zsebek számát, és a díszítőelemek mennyiségét is. A gomb nem készülhetett fémből vagy bőrből. A nejlonharisnya feltalálása óta egy magára is valamit adó hölgy nem lépett ki az utcára nélküle. Az sem zavarta őket, hogy a háborús években általános hiánycikké vált, hiszen az alapanyag kellett az ejtőernyőkhöz. Az élelmes divathölgyek barna krémmel festették be a lábukat, majd fogták a szemceruzájukat, és egy hosszú vonalat rajzoltak vele a combjuktól a vádlijukon át a bokájukig, amellyel a szoknyák varrását imitálták. A korabeli szlogen szerint pedig: „Ha elfogy a rúzsod, céklalével fesd ki az ajkaidat!”