1818 októberében alapították a Széchenyi István Egyetem mosonmagyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának jogelődjét, a Magyar- Óvári Gazdasági Magántanintézetet, amely egyedülálló módon a mai napig csaknem megszakítás nélkül működik, és amelynek kezdetek óta a mosonmagyaróvári vár ad otthont. Hazánk - adottságai révén – mindig is kitűnő termőterületekkel rendelkezett, a mezőgazdasági szakoktatás azonban csupán a XVIII. század második felében indult útjára.

A nagy múlttal rendelkező agrár tanintézet alapítója, Albert-Kázmér, szász-tescheni herczeg, III. Ágost lengyel király fiaként látta meg a napvilágot. Magyarországra egy romantikus frigy révén került. Mária Therézia királynőnk ugyanis kedvenc lányának, Mária Krisztinának megengedte, hogy a kor szokásaitól eltérően szerelmi házasságot kössön a daliás herceggel, hozományul pedig megkapták a magyaróvári uradalmat és annak teljes jövedelmét.

Albert Kázmér mindemellett elnyerte a magyar királyi helytartói címet is, németalföldi kiruccanását követően pedig olyan híres festők műalkotásaival tért haza, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raffaello, Rubens, Rembrandt, vagy éppen Albrecht Dürer. A legszebb férfikorba lépve több nagy csatában is részt vett a franciák ellen.

Miután szeretett felesége, Mária Krisztina hastífusz következtében elhunyt, a herceg visszavonult móvári birtokaira. Akkoriban a terület a rendszeresen kiöntő Lajtának köszönhetően lápos-mocsaras vidéknek számított, annak lecsapolása és a fásítási program következtében azonban az ország egyik legjobban termőföldjévé vált.

Albert Kázmér jószágigazgatója, Wittmann Antal ezt követően javasolta a hercegnek egy tanintézet felállítását, hogy uradalmai számára képzett gazdatiszteket neveljen a „magyar nemzet iránt érzett hajlamunk és szeretetünk tanúsításául […} a közjó és különösen nemesszívű magyar nemzet iránti vonzódása bizonyítékául […] örök időkre”. Különböző hercegi ösztöndíjak létesítésével támogatták a szegényebb sorból származó, de tehetséges fiatalok képzését.

A kétéves oktatás latin, majd német nyelven folyt. Az ősi falak között mindössze kétszer szünetelt az oktatás. Először 1848-50-ig, mert a hallgatók nagy része a magyar szabadságharc zászlai alá sorakozva Kossuth oldalán harcolt. Illetve 1949-54 között, amikor egy kormányrendelet értelmében nem működtek az úgynevezett vidéki osztályok.

Közben az intézmény Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet néven minisztériumi kezelés alá került. 1874-ben pedig elnyerte a Magyar Királyi Gazdasági Akadémia címet. Az alapítók nemcsak a főépület előtt álló szobraik által vannak jelen, szellemiségük nyomon érhető a hazai agrárképzés minden területén.