1870 novemberében nagyszámú érdeklődő jelenlétében alakult meg a Megyeházán a Győri Korcsolyázó Egyesület. Ideiglenes elnökké Mersich Józsefet választották meg.

Az alapszabályok elkészítésére héttagú bizottság alapult. A Kálvária melletti réten megépült jégpálya nyitóünnepélyén – amelyre összesen 140 jegyet adtak el – a lelkes korizókat a győri tűzoltózenekar muzsikája kísérte. A feljegyzések szerint hölgyek is szép számmal kísértették meg a korcsolyázás művészetét.

A ma használatos korcsolyák csontból készült őse a skandináv országokból ered, amelyet a hollandok fejlesztettek tovább. Először természetesen az arisztokrácia körében vált divatos sporttá, és a XVIII. század közepén Londonban meg is alakult az első korcsolyázó egyesület.

A magyarok a bécsi korcsolyázó-egylet létrejötte után döntöttek saját szervezet alakításáról, és alig egy évvel a budapesti kezdeményezés után, Győrben is megvalósulhatott az álom. A korcsolyapályát minden évben a szigeti Rábca-hídnál alakították ki, és az időjárás szabta meg, hány napot lehetett korcsolyázással tölteni.

Zalka János győri püspök azonnal csatlakozott a hasznos kezdeményezéshez, és a győr-szigeti fürdőház melletti területet átengedte korcsolyázásra. Az első győri korcsolyaversenyt 1872. január 21-én tartották külön női, férfi és gyerek kategóriában.

Később a lelkesedés kissé alább hagyott, és a kedvezőtlen időjárás miatti magas költségek miatt az egyesületet már a megszűnés veszélye fenyegette. Végül átalakított alapszabállyal, új vezetőséggel 1885-ben éledt újjá a Győri Korcsolyázó Egyesület.

Zechmeister Károly, az egylet elnöke 1886-ban kérvényezte, hogy a Rába folyó partján, a Hosszú híd mellett a város tulajdonában levő ún. Prater területén állandó korcsolyapályát létesíthessenek. Kislánya ugyanis lelkes amatőr korcsolyázó volt.

Az 1890-es évek derekán már két korcsolya-egyesület és pálya működött Győrben. A Rába partján a Hosszú híd melletti drágább belépti díjas Győri Korcsolyázó Egyesület pályáját az elitebb közönség látogatta.

A Győrszigeti Korcsolyázó Egylet szigeti jégpályáját inkább a kevésbé módos lakosság látogatta, akik verkli-zenére csúszkáltak körbe-körbe. Az ártérben fekvő jégpálya nyitása attól függött, hogy tartósan elég hideg maradt-e az időjárás annak befagyásához.

Az Egyesület azonban a melegedő csarnokának korszerűsítését halogatta, mivel nagyobb szabású terveket dédelgetett. A negyed évszázados jubileum évében már egy állandó mesterséges jégpálya létesítését és a korcsolyapálya megvilágítását tűzték ki célul.