1885 októberében kora egyik leghíresebb magyar regényírója, Gárdonyi Géza úgy döntött, hogy nejével együtt a városunkban telepedik le.

Az Egri Csillagok szerzője valójában Ziegler Géza néven látta meg a napvilágot, és csak az 1881-ban, a Füllentőben megjelent első humoreszkje után kezdte használni a Gárdonyi vezetéknevet. Ám a betegségekre hajlamos, gyenge fizikumú, vékonydongájú fiú alig-alig tudta eltartani magát abból a pénzből, amit fizetségként kézhez kapott. Ezért kapóra jött neki egyik hitelezője, a dabronyi plébános ajánlata, aki szerződést kötött Gárdonyival, hogy adósságai elengedése fejében elveszi a pap 16 éves unokahúgát, Csányi Mártát. Bárcsak ne állt volna kötélnek!

Az ifjú pár először Szigetben, a Főtéren bérelt házat, majd a mai Király utca 8. szám alatt. De már a nászútjuk is katasztrofálisan sikerült. Az ara első nap egyedül jött haza Bécsből, és egy hónap után meg is csalta hites urát. Később azonban visszakönyörögte magát. Négy gyerekük született, de a költekező asszony – aki még maga is gyerek volt szinte – teljesen elhanyagolta a nevelésüket. Gárdonyi sokszor fordult a pálinkához, hogy bánatát enyhítse, és nem egyszer még az öngyilkosság gondolata is felrémlett benne.

Egyetlen vigaszt új munkahelye a Hazánk c. lap szerkesztősége jelentette számára, ahonnan sokszor még éjszakára sem tért haza. Szívesebben töltötte a hétvégéket főszerkesztője, Pereszlényi János családjával. Sokat csónakáztak a Rábcán és beszélgettek politikáról, irodalomról. A fiatalember szájában szinte állandóan ott füstölgött a pipa. Emiatt a háziak tréfásan pipamatyóknak becézték őt.

Gárdonyi gyakran látogatott ki a mai Radó szigeten álló kőszínházba, hogy megismerkedjen a színműírás rejtelmeivel. Ennek eredménye a Zendülés a pokolban című drámája és a Divatgróf című bohózata is, ám mindkettő csúfosan megbukott.

Dolgozott a Győri Közlönynél és a Garabonciás Diák című élclapnak is, később pedig megindította a Tanítóbarát című tanügyi folyóiratot, de ezzel sem ért el eget rengető sikereket. Nem csoda, hogy 1888 nyarán megkeseredve hagyta el örökre városunkat, és később sem emlékezett vissza szívesen ezekre az évekre. Négy évvel később feleségétől is különvált.

„A házasság a legőrültebb szerződés, amit emberi elme valaha kieszelt” – írta később. Már sosem derül ki, hogy ha Gárdonyi szerető feleségre lelt volna városunkban, vajon nem a Győri csillagokról írt volna világhírű történelmi regényt.