A magyar Szent Korona több mint egy koronázási ékszer. Korán a királyi hatalom jelképévé vált, 1027-ben a fiához írt Intelmekben már így említi Szent István. „Szentnek” először 1256-ban, nevezik IV. Béla egyik oklevelében.

Az Árpád-kor végére vált olyan szimbólummá vált, amely a maga tárgyi valóságában kifejezte a nemzet, jobban mondva a hatalmat birtokló csoportok egységét. A háborúk során elvesztett, vagy visszaszerzett területeket úgy tekintették, amik a koronától elidegenedtek, illetve visszaszálltak rá.

A Szent Korona maga a magyar állam, annak élő misztikus teste. A korona egyszerre jelképezi a az ország földjét és minden lakóját. A korona önálló jogi személy, melytől elválik a király személye. A „történelmi” Magyarországot nem véletlenül nevezték a „Szent Korona országai”-nak. Itt kell megemlíteni a Regnum Marianum szellemiségét. 1038-ban Szent István király halála előtt, Szűz Mária oltalmába ajánlotta a koronát, s vele együtt az országot is, innét is eredeztetik különleges hatalmát.

Eredete, készítésének ideje és mikéntje a mai napig nem tisztázott, s bár rengetegen kutatták, az egyes elméletek képviselői egymásnak homlokegyenest más következtetésekre jutottak. A magyar felségjelvény története is kalandregénybe illő, hiszen történészek számításai szerint tizenegy alkalommal, összesen 135 éven át volt külföldön. Útjairól pár éve könyvet is megjelentetett a Magyar Tudományos Akadémia.

Legutóbb negyvennégy évvel ezelőtt 1978. január 6-án érkezett haza a korona, s vele együtt a többi koronázási jelvény is.

A második világháború végén a nyilas hatalomátvételkor Szálasi Ferenc még a Szent Koronára tette le az esküt. Ezután a szovjet csapatok elől Veszprémbe vitték. A koronaőrök Kőszegen és Velemen át Ausztriába, Mariazellbe menekítették. Innét tovább szállították a németországi Mattsee nevű községbe, ahol áprilisában egy hordóba téve elásták. A koronaőrök amerikai fogságba kerültek, elárulták a rejtekhelyet, így június végén kiásták. A korona ezután még évekig Németország területén, de az Egyesült Államok felügyelete alatt volt. 1945 és 1953 között nyolc helyen is őrizték, végül Amerikába szállították, ahol a hadsereg híres katonai erődítményében, Fort Knoxban, egy páncélteremben raktározták el. A hivatalos amerikai álláspont szerint a korona a magyar nemzet tulajdona, és az Egyesült Államok azt megőrzésre vette át, mivel a körülmények nem voltak alkalmasak annak visszaadására.

Végül Jimmy Carter elnök döntött a visszaszolgáltatástól. Számára ez lelkiismereti és erkölcsi kérdés volt, mivel azok egy nemzet múltjának, államiságának szimbólumai voltak, és nemzetközi szerződés nélkül voltak távol jogos tulajdonosuktól, a magyar néptől.

Hazatérése után koronát és a jelvényeket a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították. Az Országgyűlés döntése értelmében 2000. január 1-jén a Szent Koronát az országalmával, a jogarral és a karddal ünnepélyes keretek között átszállították a Parlamentbe. Azóta ott láthatók, őrzésükről a Honvéd Koronaőrség gondoskodik.