Dr. Szakács Imre március 15-e alkalmából a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át dr. Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési minisztertől. A megyei közgyűlés korábbi elnökét, volt országgyűlési képviselőt, egykori konzult a kitüntetés apropóján életútjáról, diplomáciai éveiről és terveiről kérdeztük.
Mit jelent önnek ez a kitüntetés?
Ez a díj a harmincévnyi közéleti munkámat ismeri el. Én magam is sok kitüntetést adhattam át életem során – megyei közgyűlési elnökként és diplomataként is –, de amikor az ember maga kap elismerést, az mindig különleges. Meglepett, váratlanul ért. Köszönettel tartozom dr. Fekete Dávidnak, aki javasolt a díjra. Jó érzés, hogy a fiatalabb generációk is emlékeznek rám, és úgy gondolják, hogy ez az életpálya méltó erre az elismerésre.
Életútjának melyik szakaszát tartja a legmeghatározóbbnak?
Két szakaszt is említhetek, az egyik az, amikor 1994-ben az a különleges helyzet alakult ki a megyénkben, hogy jobboldali többségű közgyűlés alakult, ami országos szinten is meglepetésnek számított. Ekkor lettem a megyei közgyűlés alelnöke. Aztán tizenkét éven át vezettem a megyei közgyűlést. Ez idő alatt a fejlesztésekért feleltem, és tulajdonosként, fenntartóként hozzánk tartoztak a kórházak, a gyermekvédelmi intézmények, a középiskolák és a múzeumok is. Ezek működtetése komoly feladat volt.
A másik fontos életszakasz, amikor 1998-ban az akkori győri Fidesz vezetése, dr. Dézsi Csaba András irányításával úgy döntött, hogy az egyik körzetben én induljak. Legnagyobb meglepetésemre meg is nyertem a választást. Nem én kerestem a politikusi pályát, sokkal inkább a politika talált meg engem.
1999-től 2002-ig pedig az Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkára voltam, az is érdekes feladat volt.
Hogyan látja a politikai élet változásait?
Több mint három éve tértem haza Brüsszelből, amikor nyugdíjba vonultam. Azt vettem észre, hogy a közösségi média szerepe óriási lett. Amikor aktív politikus voltam, nem volt napi jelenlét, folyamatos kommunikációs kényszer. Ma már ez a politika egyik legfontosabb terepe. Megértem, hogy ebbe az irányba mozdult el a közéleti munka, hiszen az emberekhez így jutnak el a legfrissebb információk.
Milyen volt diplomataként szolgálni New Yorkban?
2014-ben döntöttem el, hogy lezárom a politikai pályámat. Lázár János – akkor a Fidesz–KDNP parlementi frakcióvezetője – jelezte, hogy szükség lenne olyan diplomatákra, akik a nagyobb létszámú diaszpóraközösségekért dolgoznak. Így kerültem New Yorkba, a főkonzulátusra konzulnak. Nagyon szép időszak volt. Olyan magyar közösségeket ismertem meg, akikről itthon korábban alig hallottunk. Élmény volt velük dolgozni.
Milyen érzés volt hazatérni?
Mindenhol jó, de legjobb otthon. Amerika teljesen más világ, mint Magyarország. Sok mindent meg kellett szokni, néha túlélni is. Jó érzés volt visszatérni.
Felmerült önben, hogy visszatérjen a politikába?
Nem. Lassan hetvenéves leszek, és ma már egészen más világ van, más gondolkodás. Természetesen követem az eseményeket, de aktív szerepet nem szeretnék vállalni.
Mivel telnek a mindennapjai, milyen tervei vannak?
Nyugdíjasként élek, de nem unatkozom. Három tinédzser lányom van, a feleségem pedig gyakran Budapesten dolgozik, így a családi logisztika nagy része rám hárul.
A legfontosabb célunk, hogy a gyerekeinket elindítsuk az életben. A nagyobbik lányom most érettségizik a Révaiban, orvosnak készül. Az ikrek szintén a Révaiba járnak, kilencedikesek. Őket fel kell nevelni, támogatni, ez önmagában is nagy feladat.
Szerintem a világ sajnos nem jó irányba halad. Azt szeretném, hogy a gyerekeim és majd az unokáim ne egy rosszabb világban éljenek, mint amiben én éltem. Ma minden korábbinál fontosabbnak érzem, hogy békében és biztonságban nőhessenek fel, mert csak így tudnak nyugodt, kiszámítható jövőt építeni maguknak. A mai világban ez lett a legnagyobb érték: megőrizni azt a stabilitást, amelyben a családok biztonságban élhetnek, és a következő generációk is megtalálhatják a helyüket.