Hiába telnek a napok, Fenyő Miklós halálát szinte még mindig lehetetlen felfogni. Domján Ákos győri énekes nemcsak rajongója volt a legendás előadónak, hanem személyes élményekkel és meghatározó találkozásokkal is gazdagodott általa. Egy történet a rock and rollról, egy útról – és egy példaképről, aki generációkat formált.
Vannak sorsszerűségek. Domján Ákos találkozása a rock and rollal is ilyen: 16 éves volt, amikor egy nyári balatoni napon meghallotta a Hungaria slágerét, a Multimilliomos jazzdobost. A győri srácnak akkor még nem volt kiforrott zenei ízlése, ám ott felizzott valami szikra…
„A Multimilliomos jazzdobos elindított bennem valamit, ami szép lassan, de annál elevenebben bontakozott ki bennem. Mintha hívott volna a rock and roll, én pedig nem tudtam nem hallgatni rá. Egyre jobban elkezdett érdekelni a Hungaria és Fenyő Miklós.” – kezdte Ákos, aki a 2017-es Fenyő 70. születésnapi koncertre szüleitől kapott jegyet.
A koncert, ahol eldőlt minden
„Ott, a Kongresszusi Központban eldőlt minden! Megértettem, hogy a rock and roll az én utam, hihetetlen hatással volt rám az a koncert!” – amelyen egyébként Forgács Péter is meghívott vendég volt. Nem véletlen, hiszen nemcsak Budapesten, Győrben is hatalmas sikerrel játszották a Fenyő–Novai szerzőpáros első musicaljét, a Hotel Mentholt, amelynek Forgács volt a főszereplője.
S ha már Győri Nemzeti Színház: Ákos állandó szereplője volt A Pál utcai fiúk című előadásnak, éppen akkor, amikor műsorra tűzték az Aréna című musicalt is. Több sem kellett az eltökélt srácnak:
„Láttam a próbatáblán, hogy Miki is itt lesz, hiszen a következő évad bemutatójához készülnek róla is fotók, én pedig tudtam, hogy itt az alkalom: most találkozhatok vele! A színészbüfében szólítottam meg, ahol nyitott és készséges volt. Akkor készült vele az első és utolsó „klasszikus” közös képünk is. Jó volt vele beszélgetni, megerősítette bennem, hogy tényleg a rock and roll az én utam. Pár évre rá amúgy dedikálta az „Egy jampi szív” című könyvemet is. Emlékezett rá, hogy „grundos” fiú voltam én is, akár csak ő, így egy igazán személyes dedikálást kaptam tőle: „Weisz-nek Szeretettel, egy Hollán utcai fiú – Fenyő Miklós”
Ákos később a Red Roosters nevű győri rock and roll zenekar énekese és billentyűse is volt, ám egy idő után kiderült, máshol kell szerencsét próbálnia, lehet, hogy nem is pont zenekari tagként…
A Covid évei: elmélyülés, tanulás, útkeresés
A Covid azonban sokak terveit átírta, Ákosnak viszont annyiból mindenképp áldottnak mondható időszak volt, hogy bőven jutott ideje belemélyedni a rock and roll rejtelmeibe, a Hungaria és Fenyő Miklós munkásságába. Egyre jobban elvarázsolódott, s úgy szívta magába a kettő-négyet, mintha csak szivacsból lenne. Elkezdett saját dalokat írni és koncertezni – persze tehetség és szorgalom is kellett ahhoz, hogy kibontakozzon valami a stílus iránti vonzódásból, de Ákos kitartó és szorgalmas fiatal jampi volt… Mert hát ez a stílus azzal is együtt jár, hogy az életed is megváltozik egy kicsit…
„2021-ben jött egy megkeresés Fenyőéktől, hogy Miki írt egy új dalt, amihez forgatnak egy klipet, s úgy gondolták, lehetnék én az egyik szereplő. Ez a Dolly and the Devils című dal volt, ahol egy fiatal gitárost kellett alakítanom, aki a bandájával egy parki padon zenél. Emlékszem, márciusban jártunk, de iszonyatosan hideg és nagyon szeles volt az idő, ám hatalmas élmény volt. Itt ismerkedtem meg jobban a Miki körül dolgozó stábbal, illetve a Jampi Angyalok tánckarral is. Ezt a dalt aztán a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon lévő koncerten is „eljátszhattuk”, ami szintén örök emlék…”
Egy 1957-es Opel és a jampi életérzés
Domján Ákosnak egyébként van egy 1957-es Opel Olympia Rekordja, amely pluszban hozzátesz a jampiság életérzéshez. Naná, hogy amikor Fenyő a 75. születésnapi turnéja keretében Győrben lépett fel, Ákos megmutatta neki a csodajárgányt.
„Emlékszem, tetszett Mikinek, alaposan megnézte, még bele is ült. Mondta, hogy egyszer majd megutaztathatnám vele – ezt amolyan Fenyősen… S nekem nem kellett kétszer mondani…” – mesélte mosolyogva, s azt is elmondta, mikor kerülhetett sor erre a felejthetetlen közös kocsizásra:
„Azt követő nyáron Felsőörsön lépett fel Miki, én pedig felhívtam őket telefonon, hogy Tihanynál átszállhatna az Opelbe. Így is volt, s bár eleinte egy kicsit feszült volt, egy kesztyűtartóba neki bekészített mentolos cigivel tudtam, hogy oldani tudom a hangulatát… Így is lett, rögtön lelazult, élvezte a kocsit, átadta magát a feelingnek, én meg megmutattam neki az egyik dalát, amit feldolgoztam. Ez volt az Oh, Penny. Végighallgatta, s láttam rajta, hogy koncentrál, figyel rá, nemcsak háttérzenének tekinti. Mikor vége lett, rám nézett, s így szólt: „Ez te vagy?” Elismerés volt a hangjában, ami roppant jól esett!” – s hogy Ákos mesélte, Miki onnantól sztorizott az elhangzott dalról és minden másról is.
A fiatal győri énekesnek persze ezeken kívül is sok-sok élménye van Fenyő Miklóssal kapcsolatban, akit számos koncertre kísért el, a legendás előadó pedig mindig őszinte érdeklődéssel fogadta a győri fiatalembert. Akik ismerték, tudják, hogy keveseket engedett közel magához, a tehetségekre azonban ösztönösen figyelt.
Amikor a példakép visszaigazol
„Miki nem osztogatta a tehetség jelzőt csak úgy, ezt mindenki tudta. Ezért is tartom hatalmas dolognak, hogy nekem még azt is kimondta: „Érzed a műfajt!” Ennél nagyobb elismerés szerintem nincs a hazai rock and roll élet legnagyobbjától, egy igazi legendától…” –mondta Ákos, s azt is hozzátette, hogy Miklós révén megismerte Szandit is, aki szintén roppant kedvesen és nyitottan fordult felé.
„Szandi Miklós bátyámnak hívta Fenyőt, s egyszer csak hirtelen azt mondta: nahát, akár a fiam is lehetnél! Van egy Miklós bátyám és egy Ákos öcsém…” Pedig vagy negyed órája beszélgettünk akkor, de ott is megvolt az az összhang, amit a rock and roll megteremthet az arra fogékonyak között. Később a koncert közben Szandi rám mutatott az ide illő sornál: „Az öcsém is olyan árulkodó!” – sok szempár szegeződött rám. Szép emlékek, és ezeket mind-mind Fenyő Miklósnak köszönhetjük ám…”
A sztorik pedig csak nem érhetnek véget, mert tényleg számos találkozás és páratlan élmény fűződik Mikihez és a rock and rollhoz:
„A Fenyő 75. turné keretében volt lehetőségem egy pécsi koncert alkalmával a színpadra konferálni a saját legendámat. Felemelő érzés volt, mai napig a fülembe zsong az az ováció és tapsvihar, amit a beszédem végén kaptam. Aztán itt egy másik sztori: Miki az egyik születésnapjára kapott tőlem egy inget. Én csináltattam neki, egyedi, és nincs még egy olyan. Különféle győri méteráru boltok és kereskedések választékából állítottam össze az elképzeléseim alapján. Kedvesen fogadta az ajándékot, és előszeretettel jelent meg benne rendszeresen, ami mindig megdobogtatta a szívem.”
Több mint zene: a jampi életforma
Ákos pedig arról is nyíltan beszél, hogy a stílus szeretetével, azzal, hogy rock and roll énekes lett, a jampi életforma is együtt jár, amelyet igyekszik tökéletesen megélni. Akkor is, ha sokakban még mindig pejoratív felhangja van.
„Fenyő Miklós és a munkássága nekem egy igazi életszemléletet adott át, megtanított rá, mit jelent jampinak lenni még most, ebben a modern korban is. Mert a rock and roll magában hordozza a tabuk nélküli gondolatok és vágyak szabadságát! Ebben az egészben van egy kis pimaszság, egy kis csipkelődés, egy kis vagányság, s egy kis tánc az etika és nem etika határán. Borzasztó nagy életigenlést igényel ez a stílus, és ez nagyon tetszik. Akkor is, ha az elmúlás gondolatával Fenyő is sokat foglalkozott, hol komolyabban – „Örökzöld álom” –, hol egy kicsit lazábban – „Jampi Angyalok” –, mert jampinak lenni nem hazudozást jelent. Mi is tudjuk, hogy az élet sokszor kemény és könyörtelen, de a rock and rollal mindent sokkal könnyebb átvészelni.”
Egy irány, amit tovább kell vinni
Domján Ákosnak Fenyő Miklós közvetve és közvetlenül is megmutatta, hova tartozik, s mint mondja: őt irányba állította a rock and roll.
„Nagyon tisztán látom az irányt és az utam, amin lépkedek. Fenyő Miklós munkássága, a dalai, a szövegei, a személyisége, a beszélgetéseink rengeteget adtak és formáltak rajtam. Hálás vagyok neki mindenért. Nemcsak hogy irányt mutatott nekem, hanem általa ismerhettem meg a legjobb barátomat is, ami szintén hatalmas kincs ebben a világban. Miki elment, én pedig úgy érzem, vége a fiatalságomnak – oda a nagy ’tinédzs ideál! Nagyon fáj. Ám tudom a feladatom, és tudom, hogy rajtam kívül is sokan vannak még, akik mennek tovább rendületlenül azon az úton, amelyet Fenyő Miklós, a magyar rock and roll legendája mutatott nekünk… A rock and roll élt, él és élni fog!” – zárta a győri rock and roll énekes, aki egyre nagyobb sikereket ér el a színpadon.