Barokk palota a Széchenyi tér sarkán, de már a Rákóczi utcában. A mai épület 1753–54-ben épült fel. Esztétikai szempontból az építészek felhívják a figyelmet arra, hogy a szemöldökpárkány az ajtók, ablakok keretének felső, s a fal síkjából kiemelkedő, vízszintes eleme. A hangsúlyos erkélynek fontos történelmi múltja van. Itt mondott toborzóbeszédet 1848. október 21-én a városba gőzhajóval érkező Kossuth Lajos.

Az épületet az országos műemléki védelem 1-es kategóriájába sorolták. Ez a dicső státusz nem kevés nehézséget okoz, ha akár csak kisebb felújítás válik szükségessé. Amennyiben ablakot cserélnének, az darabonként vagy kétmillióba kerülne, hiszen ugyanolyannal kellene pótolni, mint az eredeti.

A házban a városi levéltár működik. Bagi Zoltán Péter főlevéltáros, az intézmény igazgatója nagyon jó döntésnek tartja, hogy a rendszerváltás után – amikor a törvény lehetőséget adott rá – Kolozsváry Ernő akkori polgármester létrehozta a városi levéltárat.

Győr nemcsak a folyók, hanem a levéltárak városa is lett – tudtuk meg az igazgatótól. Működik a városban megyei, városi, egyházi, evangélikus, körjegyzői s egyetemi levéltár is.

A volt városházán 3600 folyóméter iratanyagot tárolnak. A főlevéltáros szerint ennek a mennyiségnek legalább az ötszöröse található Győrről különböző külföldi városokban.

Az épület pincéjének leghíresebb kényszerlakója a Jókai Mór által is megírt lőcsei fehér asszony volt. A pince persze elsősorban a termények tárolására szolgált. Az adóként beszedett termények között volt például bor is. Ezt aztán a városi kocsmákban pénzért eladták azoknak, akik kénytelenek voltak ingyen beszolgáltatni.

Az extraprofit megszerzésének módját már akkor is ismerték – jegyzi meg Bagi Zoltán Péter.

A pincében kialakított tömlöcben raboskodott a lőcsei fehér asszony. Hogy annak melyik kis helyiségében, már senki sem tudja. Mindenesetre a látvány kedvéért felöltöztettek egy bábut, s bezárták az első „cellába.”

Bana József, a már nyugdíjas levéltár-igazgató, aki Barna Attilával együtt sokat publikált a lőcsei fehér asszony történetéről, tömören így fogalmazta meg a rab bűnét: „A főbenjáró bűn, melyet elkövetett, az volt, hogy kapcsolatban állt Rákóczi híveivel, leveleket csempészett, összecimborált velük. Valahogy mindig rosszkor árulta a hazát.”

1713-ban került börtönbe. Katonai őrizetben töltötte a napjait, mígnem két év múlva megszületett az ítélet. Azért ilyen lassan, mert a delegált bírák nem tartották jogszerűnek egy nemesasszony megkínzatását. Végül a császár engedélyt adott a tortúrára.

Így aztán egy hóna alá erősített kötélen felhúzták, lábára köveket akasztottak, de így sem vallott be többet a korábbiaknál. Mégis halállal büntették. 1715. szeptember 25-én délelőtt a mai Széchenyi téren, a városi piacon tömegek láthatták, hogy a hóhér egy bárddal leütötte a fejét.