A helytörténeti írásokból tudjuk, hogy Bácsa első templomát 1773-ban a Fájdalmas Szűz tiszteletére emelték. A falu ekkor még a szomszédos Vámos plébániájához tartozott, az önálló plébánia megalapítására csak 1848-ban került sor.
A két világháború közötti időszak az itt működő lelkipásztorok, illetve az 1923-ban letelepülő orsolyita nővérek hatása nyomán belső megújulást hozott. Aktív egyesületi élet bontakozott ki, papi és szerzetesi hivatások születtek, majd 1938-ban Szent István király tiszteletére új templom épült.
A háborút követő években éledezni kezdett a korábbi szellemi és lelki pezsgés, de ennek a kiépülő pártállami diktatúra véget vetett. Bácsán is betiltották az egyesületi életet, államosították az iskolát, és felszámolták az orsolyita zárdát.
Az1954-es szigetközi árvíz hatalmas pusztítással járt, a házak kétharmada összedőlt, a múlt számos emléke megsemmisült. A községet 1966-ban közigazgatásilag Győrhöz csatolták. A gyümölcsösök és szőlőskertek egy részének helyén az 1980-as évek második felében családi házas, új településrész épült Ergényi lakótelep néven.
A Szent István templom tornya messziről két összetett kezet szimbolizál. A tervező a győri Borsa Antal, a kor elismert belsőépítésze, restaurátora, képzőművésze volt. Ugyancsak ő készítette első apostoli királyunkat és a magyar szenteket ábrázoló oltárképet.
Érdekes módon a 2010 óta itt szolgálatot teljesítő dr. Egresits Ferenc az első győri egyházmegyés lelkipásztor Bácsán. „Kevesen tudják, hogy a bácsai plébánia – a Trianon előtti történelmi Magyarország egyházi közigazgatásnak megfelelően csaknem az egész Szigetközzel együtt – egészen az 1993-as egyházmegyei határrendezésig nem a győri püspökséghez, hanem Esztergomhoz tartozott.” – avat be a részletekbe.
A szentmisék kedden, csütörtökön és pénteken esténként télen este hatkor, nyáron hétkor, míg vasárnap délelőtt fél tízkor kezdődnek. Mivel utóbbin nagyon sok kisgyermekes család vesz részt, ezért a templom hátuljában játékokat, illetve kis asztalokat és székeket helyeztek el. Mise előtt színezőket osztanak ki, amivel az apróságok elfoglalhatják magukat, a szülők pedig bekapcsolódhatnak a liturgiába. A városrésznek nincs iskolája, csak óvodája, ezért a lelkipásztori program elsősorban feléjük irányul: hétfőnként „ovis” hittant, a nagyobb ünnepek előtt pedig mocorgós misét tartanak. Szenteste napján például elkészítették Jézus kis ingjét, amit a betlehem mellé raktak, Ferenc atya pedig megáldotta őket.
Az egyházközségnek könyvtára is van, ahol folyóiratokból és több mint 3000 kötetből válogathatnak az olvasni szeretők. A közösség karitász csoportja jó kapcsolatot ápol a nádorvárosiakkal, akikkel együttműködve húsvétkor és karácsonykor tartós élelmiszergyűjtéssel, illetve osztással támogatják a rászorulókat.
Az atyát ma aktív és tettre kész tanácsadó testületi tagok segítik a munkában, többségük részt vett a cursillon, a katolikus egyház megújulási mozgalmának rendezvényén. „Rengeteg értékes ember él itt. Amikor idekerültem, még erőteljesebben érződött az a kettősség, ami a zárt falusi identitásból és a lakótelepi gyökértelenségből eredt. Másfél évtized elmúltával ezek a különbségek jobbára elsimultak és kialakult közösségünk keresztény identitása. Középkorú és fiatalokra épülő egyházközséggé váltunk, ahol mindenki szabadon, de Krisztust követve, közösségben akar jelen lenni.”
Ábrahám Kitti