Kollár István az Alzheimer című díjnyertes dokumentumfilm rendezője, filmje készítése közben szembesült vele, hogy édesanyja is ebben a gyötrelmes, teljes szellemi és testi leépüléssel járó kórban szenved.

Az Alzheimer Segítő Egyesület elnökeként küldetésének tartja az ismeretterjesztést, az érintettek életének, a hozzátartozók terheinek csökkentését. A közelmúltban a győri Alzheimer Café vendége volt.

Előadásában arról beszélt, mit érezhet a beteg. Miért fontos ezzel tisztában lennünk?

Ha megértjük, hogy mit, miért csinál, akkor az ápolását, gondozását, és ezen keresztül a hozzátartozók mindennapjait megkönnyíthetjük.

Erről a témáról egyelőre nagyon kevés szó esett…

Igen, mert ennél a betegségnél általában a hozzátartozóval foglalkozunk, hiszen magáról a kórról vajmi keveset tudunk. Amikor kiderül a diagnózis, a beteg általában még teljesen a tudatánál van. Sőt, akár öt-tíz évig élhet úgy, hogy csupán kisebb-nagyobb furcsaságokat csinál. Később, a folyamat előrehaladtával a realitásérzékét elveszíti és egyre kevésbé lesz tudatában a betegségének.

Ugyanakkor a demens betegek érzelmileg nem sérülnek, azokat valóságosan megélik. Ebből adódik a kérdés: vajon mit érezhetnek? Az agyunk az emlékképeket nem pusztán önmagában, hanem érzelmekkel együtt tárolja. Minden egyes adathoz valamilyen érzelem kapcsolódik. A betegnél maga az adat elveszik, vagyis nincs meg az emlékkép tárgya, de az érzelmet előhívja. Például: eszébe jut a pénz, amihez általában negatív érzések társulnak. Több már nem jut eszébe róla, de a negatív érzés áthatja.

Ezért ha valakit meglát, ráfogja, hogy ellopta a pénzét. Ebből aztán rengeteg nehéz helyzet adódik. Fontos tehát, hogy a hozzátartozó tisztában legyen a folyamattal. Nem tudjuk és nem is kell megmagyaráznunk neki, hogy nem igaz amit mond.

Milyen érzések jellemzőek még?

Az Alzheimer-kór kicsit olyan, mintha visszafelé haladnánk az életben. Egyre több funkció esik ki, egyre kevesebb dologra képes a beteg. Mivel nem ért meg semmit, ezért szinte mindentől megijed, tulajdonképpen állandó félelmet érez.

Mit lehet tenni ilyenkor?

Az a fontos, hogy ezeket a reálisan nem megmagyarázható hullámvölgyeket felismerjük és kezelni tudjuk. Nyugtassuk meg, álljunk szembe vele, nézzünk rá, fogjuk meg a kezét, beszéljünk hozzá.

Többnyire milyen életkorban jelentkezik az Alzheimer-kór?  

Általában a hetven fölötti korosztály betegsége, de már a hatvan fölöttiek is veszélyeztettek. A terjedése egyelőre megállíthatatlannak tűnik, nagyjából öt-nyolc évente duplázódik az érintettek száma, s a tendencia azt mutatja, hogy az életkor is csökken. A lefolyás időtartama teljesen változó, kettő és húsz év között.