A székelyföldi Abásfalván tartottak építőtábort a Pannónia Ösztöndíjprogram támogatásával a Széchenyi István Egyetem Winkler Gábor Mérnöki Szakkollégiumának hallgatói, akik egy nyitott közösségi pavilont valósítottak meg a Hargita megyei kisfaluban. A győri intézmény Építész-, Építő- és Közlekedésmérnöki Karának fiataljai nagy sikert arattak a hagyományos népi stílusból ihletődött, mégis kortárs megjelenésű faépítményükkel.

A Széchenyi István Egyetem kiemelt hangsúlyt fektet a hallgatói tehetséggondozásra, amelyet számos szakkollégiumának magas színvonalú tevékenysége is jól mutat. Az egyik ilyen öntevékeny hallgatói kör, az intézmény Építész-, Építő- és Közlekedésmérnöki Karán működő Winkler Gábor Mérnöki Szakkollégium tagjai rendkívüli szakmai motivációról tettek tanúbizonyságot: a fiatalok 2024 őszétől nagyszabású építőtábort készítettek elő, amelynek eredményeként idén nyáron egy közösségi pavilont építettek fel a székelyföldi Abásfalván.

Az ötlet az egyetem ötödéves építészhallgatójától, Nagy Kristóftól származott, akiben csíkszeredai szakmai gyakorlata alatt merült fel az erdélyi építőtábor gondolata. A tehetséges fiatalt mentora, Esztány Győző építész kötötte össze az abásfalvi és homoródkeményfalvi gyökerekkel rendelkező, Magyar Művészeti Akadémia-ösztöndíjas építésszel, Márton Ildikóval. „Régóta kerestem a kapcsolatot a Széchenyi István Egyetemmel, így rendkívül örültem, amikor Kristóf megtalált ezzel a lehetőséggel. A helyiek már hosszú ideje szerettek volna egy közösségi teret, úgyhogy már a kezdetekkor egyeztek az igények” – vázolta fel Márton Ildikó. Hozzátette: egyedülállónak találja, hogy a hallgatók önszerveződő módon vállalták az építés feladatait, és nem riadtak vissza a nehézségektől.

A szakkollégium részéről már ősszel elkezdődtek az előkészületek, amelyben partner volt az egyetem, a kar vezetősége és az Épülettervezési Tanszék is. A fiatalok ennek köszönhetően egy külön kurzus keretei között készülhettek a táborra, így a leendő építő- és építészmérnökök öt csoportban dolgoztak az építmény tervein.

„A munkát Ungerhofer Dániel és Fátrai Júlia tanszéki mérnökök segítették konzulensként, ők kísérték végig a tervezés, majd a megvalósítás folyamatát is” – árulta el Horváth Kalliszta, a szakkollégium diákbizottsági tagja, az építőtábor egyik főszervezője.

Hozzátette: a projektbe – amely a Pannónia Ösztöndíjprogram támogatásával valósult meg – a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tájépítész hallgatói, valamint a Pécsi Tudományegyetem B2 Szakkollégiumának tagjai is bekapcsolódtak.

A kéthetes nyári építés előtt fontos mérföldkő volt a februári háromnapos bejárás is, amely során a hallgatók megismerték a helyi viszonyokat, és jó kapcsolatot alakítottak ki az ottaniakkal.

„A Széchenyi-egyetem építészképzésének két alapvetése, hogy a helyszínt jól kell ismerni, illetve kézzel fogható makettet kell készíteni a tervről. Mindezek ismeretében nagy hangsúlyt kapott a bejárás, ami hatalmas lendületet adott a tervezőmunkához” – fogalmazott Kottmayer Tibor, az Építészettörténeti és Városépítési Tanszék mesteroktatója, a Winkler Gábor Mérnöki Szakkollégium programigazgatója.

Nagy Kristóf elmondta: az egész folyamatban odafigyeltek arra, hogy a tervezés és építés mellett szakmai előadások is színesítsék a programot, bevonva a helyi építésztársadalmat. „Az előkészítő bejárás egyik legfontosabb momentuma az a kerekasztal-beszélgetés volt, ami lehetőséget adott a tervek és a szükségletek egyeztetésére az érintettek körében. Itt beszéltük át a helyiekkel, hogy ők miként képzelik el az építményt, és mi szakmailag mit tudunk ehhez hozzátenni” – részletezte.

Az egyeztetésekből aztán páratlan összefogás kerekedett: a helyi vállalkozók – kivitelezők, ácsok, vendéglátósok – számos formában segítették a csapatot, egyúttal az úgynevezett „Horváth-ház” udvarán elhelyezkedő pavilon megvalósítását. A társaság egy kültéri asztalt is megalkotott, míg a marosvásárhelyi tájépítész-hallgatók egy pihenőpadot építettek Homoródkeményfalván, mindemellett pedig az abásfalvi unitárius templom udvarán álló emlékmű helyreállítására is jutott energia.

A győri fiatalok tettrekészsége kifejezetten inspirálóan hatott a közösségre, amelyet például a tábor alatt szervezett szabadtéri mozi is tovább kovácsolt. „A helyieket teljesen felrázta az a tipikusan »abásfalvi« kék faépítmény, aminek tetőszerkezete lebbenő szoknyát idéz. A hallgatóknak sikerült egy olyan alkotást létrehozni, amire ők is igazán büszkék” – szögezte le Márton Ildikó. Hozzáfűzte, hogy felbecsülhetetlen értékűnek tartja azt az érzelmi kötődést, amely a fiatalokat egy életre a faluhoz fogja fűzni az ott végzett alkotómunka miatt.

A sikeres építőtábor híre szakmai körökben is gyorsan elterjedt: a Művészetek Völgye egyik programjára Jakab Csaba, az Épülettervezési Tanszék professzora hívta meg tanítványait, hogy bemutassák a különleges projekt eredményét.

„2014-ben a velencei Építészeti Biennálén is a hallgatók abásfalvi építőtáborához hasonló, népi építészetből eredő közös építés – a Kárpát-medencei kalákamodell – állt a magyar pavilon fókuszában, amelynek megalkotásában részt vehettem. Székelyföldiként pedig különösen örültem, hogy a szakkollégium tagjai Abásfalvát választották az építőtábor helyszínéül – húzta alá. – Ugyan csak támogatója voltam a projektnek, de így is nagy büszkeséggel töltött el, hogy ott lehettem a bokrétaünnepségen. A hallgatók olyan jó munkát végeztek, hogy a környékbeli települések mind várják vissza őket különböző lehetőségekkel. Szenzációs siker ez, amit a Művészetek Völgye keretében megrendezett szakmai találkozón kapott visszajelzések is megerősítettek.”

Forrás és Fotók : Széchenyi István Egyetem