Egyedi, fontos arca a városnak gazdag ipartörténete, olyan arc ez, amely – köszönhetően a Győri Ipartörténeti Alapítványnak – mindenhonnan hívogatón fordul felénk. Sok helyen emléktáblák idézik már csak fel a múltat, van, ahol azonban helyreállított gépszobor teszi kézzelfoghatóvá a történelem egy szeletét. Érdemes csatlakozni a szervezett túrákhoz, és kerékpárral vagy gyalogosan végigjárni a város érdekes helyeit.
Ipartörténeti kirándulás kerékpáron – már a városi túrázásnak ez a formája is különleges élmény. Gyalogosan, biciklivel, értő vezetés mellett megismerni Győr régi ipari emlékeit, még működő gyárait nem csak kikapcsolódás, de érdekes, a múltat, jelent, a jövőt is felölelő utazás egyben. A kalandos túrákról, a közeljövőt érintő tervekről és a nagyobb léptékű elképzelésekről a Győri Ipartörténeti Alapítvány elnökével, Miklósy Lajossal, valamint Andorka Zsolt alelnökkel beszélgettünk.
Mérföldkőhöz, alapításának 20. évfordulójához érkezett az alapítvány 2025-ben. Erre a húszéves évfordulóra utalva húsz túrát hirdettek meg idén, a programok az Árkád mellett található Magyar Vagon és Gépgyár emlékhelytől indulnak. Mindenki választhat a képességeinek és érdeklődésének megfelelőt, rövidebbet, hosszabbat, gyalogosat vagy kerékpárost. A túrázók – az alapítvány közreműködésével – egy-egy működő gyáregységbe, mint például a kesztyűgyár, a megyei levéltárba, a Graboplasthoz is bejuthatnak.
Számos túrát Miklósy Lajos vezetett eddig, a múlt évben azonban indult egy koordinátor képzés, amelyre 17-en jelentkeztek, ők is bekapcsolódnak a munkába. A Krúdy-iskola szintén jelentős szerepet vállal az alapítvány kezdeményezéseiben, diákjaik is vezetnek például túrákat. Egyre több helyi középiskola érdeklődik a vezetett séták iránt, ezért pórbálnak rövidebb, az érdeklődést jobban fenntartó, élményekben gazdag programot összeállítani.
“Érdekesség, hogy a régi ágyúgyár generátorházban annak idején létesített, még analóg műszerekkel ellátott kapcsolóterem például még ma is működik, lényegében Győr áramellátásának szerves részeként“ – tudtuk meg Andorka Zsolttól. Található itt egy fura, ajtóval ellátott lyuk is, ami egy egyszemélyes óvóhely – mesélte az alelnök, hozzátéve: be azért biztosan nem mászna, mert elég szűkös, nem túl bizalomgerjesztő az építmény. De volt már, aki kipróbálta a furcsa kis odút. Az ágyúszerelde épületei mellett haladva feltűnik az erőmű épületegyüttese, kéménye – az ipartörténeti alapítvány közreműködésével évente egy-két alkalommal csoportok számára is lehetőség nyílik itt a látogatásra. Sok izgalmas kérdés felvetődik ilyenkor, például hogy az ágyú tulajdonképpen nemcsak egy cső, hanem egy komoly műszaki szerkezet.
Ikonikus helyszín a Rába. Az egykori „Magyar Waggon- és Gépgyár Rt”-re leginkább csak a szeszgyár háta mögött álló kocka alakú, nagy Rába logóról felismerhető óvóhely utal. S hogy egy hétéves kisgyerek is kíváncsi lehet a híres-neves egykori üzemre, azon ne lepődjünk meg. Az aprócska kisfiú kezében szorongatva hozta magával egy túrára Rába-Steiger traktormakettjét. Érdekelte, hol is készültek igazából ilyenek – eleveníti fel a mindenki szemébe mosolyt csaló emléket az alapítvány elnöke.
A közeljövő is számos alapítványi eseményt tartogat. Az autómentes hét apropóján kerékpáros versenyt szerveznek szeptember 20-án. Az ágyúgyárból induló, és egy meghatározott útvonalat érintő kört – bár versenynek hirdetik és a legjobbak díjat is kapnak emlékként – igazából elég a másfélórás szintidőn belül teljesíteni. Ősszel ipartörténeti futás is lesz, ilyen se volt még másutt. Az országos ipartörténeti konferenciának is Győr adhat majd otthont szeptemberben, ami egyértelműen jelzi: az alapítvány munkáját, erőfeszítéseit, komoly terveit országos szinten is elismerik és jegyzik.
A talán nem is olyan távoli jövő pedig természetesen a régi nagy álom: Győrnek legyen egy ipartörténeti múzeuma. Pontosabban – az eredeti terveket meghaladva – már nem csupán egy ipartörténeti gyűjteményről beszélünk, a cél egy tudományos és oktatási célokat egyaránt szolgáló létesítmény létrehozása, ahol a helytörténeti gyűjtemény is helyet kaphat. Nagyon sokan őriznek ugyanis otthonukban olyan emlékeket, sok olyan magángyűjtemény létezik, amit kár lenne veszni hagyni. “Nemcsak vasba és betonba, hanem a tudásba kell önteni a jövőt, mert ahol van innováció, ott van fejlődés. Hiszünk az összefogás erejében, ezért igyekszünk minél több erőt a cél mögé állítani” – foglalta össze a terveket Miklósy Lajos és Andorka Zsolt. Blazovich László levéltárost, egykori középkor kutatót idézve: „Van jövője annak a városnak, amely törődik múltjával, és megbecsüli azt”.
Korábban a témában: