A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság rendészeti rendőrfőkapitány-helyettese, dr. Forrai Zsolt rendőr ezredes vezetői kategóriában „Az év rendőre” miniszteri díjat kapott dr. Pintér Sándor belügyminisztertől. Hatalmas elismerés ez, amely nemcsak az ő érdemeit, hanem csapata felkészültségét, rátermettségét is jelzi. Emberi beszélgetés következik, egy emberi vezetővel.
Dr. Forrai Zsolt katonatisztként végzett, s 1992-es tisztavatása után három éven keresztül honvédként szolgált Budapesten. Még ugyanabban az évben megismerkedett a későbbi feleségével, Évával, aki Komárom-Esztergom vármegyéből származik, és érezte: valami még nem teljesen kerek.
„Kerestem a helyem, s a családi életemet is másként képzeltem el. Viszont azt tudtam, hogy mindenképp fegyveres testületnél szeretnék maradni. Így lettem rendőr, 1995. március 15-től vettek át a rendőrséghez, és katonatisztből rendőrtisztté minősítettek át. Ekkor szereztem rendőri felsőfokú végzettségemet is. Megkerestem a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányságot, akkoriban dr. Béli László rendőr dandártábornok úr volt a főkapitány. Volt üres hely a közrendvédelmi osztályon, így oda kerültem csapatszolgálati tisztként. Nos, innen indult a rendőri pályám. Egyébként érdekesség, hogy ez ugye március 15-én történt, míg Éva, aki akkor már a menyasszonyom volt, szintén a rendőrségen kezdett el dolgozni, május 8-án. Igaz, akkor még mint közalkalmazott, ám később ő is hivatásos lett, alezredesi rendfokozatban van most. Ennek már harminc éve, s talán ez a magánéletem legközvetlenebb oldala.”
Az ezredes Győrben közel tizenhárom évig dolgozott, ebből több mint egy évtizedig a Marcal Bevetési Alosztály vezetőjeként, mígnem 2007 novemberének végén dr. Gorgosilits Fábián főkapitány hívására Komárom-Esztergom megyébe került.
„Imádtam a bevetési munkát! Sajnos történt egy súlyos motorbalesetem, amelyben a lábam komolyan megsérült. Több műtétem is volt, s hosszabb rehabilitációra volt szükség, ami alatt persze azért dolgoztam is. Ám némi önkritikát gyakorolva kértem, hogy a bevetési területről kerüljek át más munkakörbe. Ekkor jött a felajánlás, hogy a teljes felgyógyulásig irodai munkát kaphatok, így igazgatásrendészeti osztályvezetőként folytattam. Néhány hónap után viszont megüresedett a Komáromi Rendőrkapitányság vezetői posztja, amelyet végül én töltöttem be, mintegy három évig.”
Vezetői képességeit hamar észrevették elöljárói, hiszen Csizmadia Gábor vezérőrnagy, az új főkapitány is komoly feladattal bízta meg: a megyeszékhelyi, a Tatabányai Rendőrkapitányság vezetésével. Nyolc éven keresztül szolgált az egykori bányászvárosban, majd végül tizenegy évnyi Komárom-Esztergom megyei tapasztalat után, 2018. november 1-jétől visszakerült a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányságra, ahol a főkapitány rendészeti helyettese lett.
„Örömmel fogadtam a felkérést, és immár hat és fél éve ezt a beosztást töltöm be. Sokszínű területet vezethetek. Nemcsak az események sokszínűsége jellemzi, hanem a feladatoké is. A közrendvédelem, a közlekedésrendészet, a határrendészet, az igazgatásrendészet, az őrzött szállás, valamint az ügyeleti és a védelmi vonal mind-mind a rendészeti igazgatósághoz tartozik. Összefoglalva tehát: a megyében minden egyenruhás rendőr szakirányítás szempontjából hozzám tartozik, valamint az igazgatásrendészeti területen dolgozó polgári ruhás munkatársak is.”
Dr. Forrai Zsolt vezetői feladata összetett, amelyhez nemcsak szakmai tudás, hanem rátermettség, rugalmasság és emberség is szükséges. Emellett fontos a gyors reagálási képesség, hiszen a rendészeti területen sok az olyan esemény, amikor azonnal dönteni kell.
„Ezek a döntések gyakran nagy horderejűek. A Covid kitörésekor kiszabott feladat is ilyen volt: 2020. március 11-én szóltak, hogy másnaptól állítsuk vissza a határellenőrzést az osztrák és a szlovák határon. Azonnali döntések kellettek, hogy kivel, milyen infrastruktúrával történjen mindez. Ilyen esetek voltak az illegális migrációval kapcsolatos döntések is, amelyekből rengeteg van itt a vármegyében. A mi vármegyénkben nagyon sok a rendkívüli feladat, s bizony ezeket az alapfeladatok mellett kell elvégeznünk, amelyek ugyanolyan fontosak akkor is, ha történik valami, ami azonnali reagálást igényel.”
Az ezredes a beszélgetés során utalt a jelenlegi száj- és körömfájás-járványra is, amely hosszú évtizedek után ütötte fel a fejét az állatvilágban, kizárólag Győr-Moson-Sopron vármegyében.
„A védekezés egészéből ki kell vennünk a részünket, s ennek az egésznek az irányításával dr. Varga Péter vármegyei főkapitány urat bízták meg. Számos szervvel kell még most is együtt dolgoznunk, hiszen a telepek fertőtlenítése még zajlik. Ezek is olyan feladatok, amelyek rendkívüliek, és a józan szakmai logika alapján kellett megszerveznünk.”
Ám vajon egy rendőr feleség jobban megérti társát, mint egy civil?
„Nagyon sokat segít az, hogy a feleségem is rendőr! Egyszerűen annyi rendkívüli igénybevétel és távollét van, hogy egy polgári személy, aki belülről nem látja a rendvédelmi szervek működését, szerintem nehezebben értené meg az egészet. Mert most húsvétkor is el kellett mennem otthonról, de álltam már fel a karácsonyi asztal mellől is nem egyszer. Vagy például egyetlenegy állami ünnep nincs úgy, amikor az ember önfeledten otthon lehet, mert rendészeti területen biztosítanunk kell a megemlékezések rendjét, és sorolhatnám. Éva, a feleségem a közlekedés szakirányon végigjárta a szakmai ranglétrát. Mikor én ideérkeztem, akkor el kellett kerülnie az alárendeltségem alól, hiszen ez összeférhetetlenséget jelentett. Először az ellenőrzési szolgálathoz került, most pedig a Bűnmegelőzési Osztály osztályvezető-helyettese. Szóval az, hogy ő is rendőr, a megértés, az átélés szempontjából mindenképp jó, viszont tény, hogy otthon is a rendőrséggel kapcsolatos eseményeket, történéseket beszéljük át…” – jegyezte meg az ezredes, majd hozzátette, hogy a díj kapcsán mindenképpen ki kell emelnie: egyedül ezt egyetlen vezető sem érheti el.
„Ez az elismerés egy nagyon komoly csapatmunkának az eredménye. Egy olyan csapat segítségével kaptam meg, akik, ha van egy feladat, akkor odateszik magukat, és szeretnék a legjobbjukat nyújtani. Ezekre a kollégákra nagyon büszke vagyok, és köszönöm nekik a munkájukat, a hozzáállásukat!”
És ha már ennyit beszéltünk a hivatásról: mi tartja frissen testileg és szellemileg az év rendőrét?
„Korábban említettem már a motorbalesetemet, ebből már sejteni lehetett, hogy szeretek motorozni. A balesetnek annyi hozadéka mindenképp van, hogy talán még hitelesebben tudok a baleset-megelőzésről beszélni. Arról, hogy mivel jár az, ha az ember egyszer valahol egy pici hibát elkövet. Gyakorlatilag most már 40 éve motorozom, és főleg a túramotorozást kedvelem, akár belföldön, akár külföldön. Kerékpározni is nagyon szeretek, sportnak sem utolsó! Előfordult, hogy a Balatont megkerültem reggeltől estig: jó kör volt, 210 kilométer! Most legutóbb egy Balaton-kiskört tettünk meg, ami olyan 80 kilométeres, s szintén nagyon élvezetes, kikapcsoló. A passzív pihenés nálunk, rendőri vezetőknél nem olyan egyszerű, mert az agyunk mindig a munkán jár. Úgyhogy talán ezért is az aktív pihenést szeretem. Hozzátenném, hogy a motorozás például nagyon jó stresszkezelő, mert annyira koncentrálni kell az út- és a forgalmi viszonyokra – meg egyébként is mindenre –, hogy az teljesen leköti a figyelmet. A családommal Bőnyön élünk, egy családi ház körül pedig mindig akad tennivaló, s én azokat is szívesen és örömmel végzem” – mondja dr. Forrai Zsolt, aki továbbra is változatlan elszántsággal, hittel, alázattal, emberséggel és bizony kellő fegyelmezettséggel, és a munkatársai felé ennek igényével látja el vezetői feladatait.
Feladat és kihívás van bőven. S ahogy vele beszélgettünk, egyértelművé vált: az év rendőre kifejezetten pozitívan tekint vissza az elmúlt harminc év egyenruhás szolgálatára. Még akkor is, ha voltak és talán lesznek is nehézségek…