A mulcsozás előnyeiről és alkalmazásáról kérdeztük Nagykutasi Viktor kertész-szakírót, a Környezetvédelmi Bizottság tagját.

A mulcsozás tulajdonképpen egy kertművelési technika, a talaj takarását, fedését jelenti valamilyen természetes anyaggal. Ez lehet faapríték, fenyőkéreg, gyepnyiradék, esetleg lomb. Ilyenkor nyáron legkézenfekvőbb a lenyírt fű vagy a faapríték. Beteg növényi részekkel viszont nem szabad mulcsozni!

Ha a felsorolt anyagok valamelyikét alkalmazzuk, többféle jótékony hatást tapasztalhatunk. Egyrészt csökken a kisugárzott hőmérséklet. Másrészt a letakart felületen a talajban lévő nedvesség nem tud elpárologni, illetve a hajnali harmatot is jobban magába szívja. Öntözéskor pedig ezen a részen a nedvesség előnyösen hasznosul, hiszen a talaj nem tömörödik meg, levegősebb marad. A növények nem szeretik az agyonöntözött földet, mert a víz kinyomja a levegőt, amire pedig a gyökérzetnek szüksége van. Éppen ezért ajánlott a ritkább, de nagyobb vízadagú öntözés.

A mulcsozott felület a hirtelen jött, nagy esőtől is véd, mert jobban eloszlik rajta a csapadék, a vízelvezetése is jóval kedvezőbb. S mivel a talaj felszíne fedett, a gyomosodás is csökkenthető.

Hogyan végezzük? A mulcsozás roppant egyszerű. Fűnyírás után rögtön a növények alá tehetjük, kivéve a lágy- vagy nagyon vékony szárúakat. Ilyenkor a nyiradékot érdemes felhasználás előtt két napig szárítani. Fűszernövényeket és zöldségféléket 2-3 centiméter vastagságban kell és szabad takarni, a gyümölcsfákat, díszcserjéket 5-10 centis mulccsal fedjük. Ezt a vastagságot nem kell egyszerre elérnünk, alkalmazhatjuk a fokozatosság elvét, vagyis mindig egy újabb réteget tegyünk rá. A nyiradék gyorsan bomlik, ilyenkor különféle talajjavító anyagokká alakul át. Amennyiben faaprítékot, nyesedéket vagy fenyőkérget használunk, a folyamat természetesen lassabban megy végbe.