A libák mint háziállatok szeretett, és az emberek szolgálatára álló madár faj. A modernebb mesékben is találkozunk vele. A mindenki által is mert vidám,de tanulságos népmese a "Ludas Matyi", vagy a népszerű "Nils Holgersson" kalandjai sorozat.
Az ünnepek közeledtével sok régmúltra visszatekintő szokás maradt meg hagyományként, ami gyakran étkezésünkben is megjelenik.
November 11-én, Márton napján szokások felelevenítéseként hagyományosan családok étkeként megjelenik a liba.
Gyakran a liba elnevezést lúdként is használják tájegységenként.
Jellemzői: víziszárnyasokhoz soroljuk, mivel ehhez a közeghez rendkívülien alkalmazkodik. Hasonlóság mutatkozik a kacsa és liba között a testfelépítésükben. Lábain az ujjai között úszóhártya feszül ami elengedhetetlen az élet módjához. Tollazat általában fehér, de fajtánként a szürke, barna szín is megjelenik. Csőrének alsó, felső kávája éles így e legeltetés közben könnyedén lecsípi a füvet. Súlya 6-15 kg kifejletten, élettartamuk hosszú akár 15-25 évnél is tovább élhetnek.
Nősténye a tojó, hímje a gunár. A kislibákat pipének, hívják és
Tartása: tenyésztése hús, máj, tojás, toll céljából történik.
A Földön kb. 300-400 millió libát tartanak.
Hiedelmek, hagyományok: leggyakoribb, egy Márton nevű római császár katonája, aki téli napon köpenyét adta egy koldusnak. Álmában megjelent Jézus, és ezután Isten szolgálatába állt. Püspökké akarták avatni amit szerénysége, alázata nem engedett, így ez elől egy libaólba bújt. A libák elárulták azonban gágogásukkal. A legenda szerint később Szent Mártont püspöké avatták, tiszteletére az őt eláruló libákat sültként szolgálták fel.
Róma lakosait libák védték meg hangos riasztásukkal, a gallok orvtámadásától, ezért Olaszország tiszteletben tartott állata a mai napig.
Magyar mondás szerint “Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. A sült liba hátsó részét a papnak küldték innen ered a “püspökfalat” elnevezés”.
Ma már szinte csak gasztronómiai jelentősége van a “liba napoknak”, mivel ízletes húsa változatosan elkészíthető, így akár a konyhaművészetben is megjelenhet.
Írta: Királyfi Péter