Legyen szó a Balatonról, homokos tengerpartról vagy vízpartról, a gyerekek számára az egyik legszórakoztatóbb móka ilyenkor az, hogy homokvárat építenek, még jobb, ha együtt játszik a család, és a szülőkkel együtt élik át a flow-t, azaz az áramlat-élményt, elmerülve a játékban.

Mindig nagy örömmel tölt el, ha azt látom, hogy a vízparton készülnek a homokvárak, és nehéz eldönteni, hogy a szülők vagy épp a gyerekek élvezik jobban a közös alkotást. Igaz, hogy nem leszünk tiszták, sőt, leginkább arra készülhetünk, hogy tetőtől-talpig mindenhol homok lesz rajtunk, mégis megéri együtt játszani a gyerekekkel, úgy igazán, és elkészíteni álmaink erődjét. Ilyenkor kicsit a felnőttek is gyerekek lehetnek újra, szabadjára engedhetik kreativitásukat, és bátran bekoszolhatják a kezüket is, közben pedig valahogy megszűnik az egész világ körülöttük.

Mi legutóbb a Balatonon vetettük bele magunkat a homokvárépítésbe, és örömét lelte benne az egész család hosszú ideig. Míg a szülők a várfalat formázták, a gyerekek gödröt ástak, vagy hordták a vizet a vár körüli árokba. Önfeledten, a játékban elmerülve lehettünk együtt, éppen ezért voltak annyira értékesek ezek a percek mindannyiunk számára.

Eszembe jutott erről egy pszichológiai állapot, amely Csíkszentmihályi Mihály nevéhez köthető, és amelyről az egyetemen is tanultam. Ez nem más, mint a flow, azaz az áramlat-élmény, amely akkor jön létre, amikor az ember rátalál egy olyan tevékenységre, amelyben teljesen fel tud oldódni, így elveszti időérzékét, és megszűnik minden körülötte, azt az adott tevékenységet éli meg jutalomként, boldogságként. Pont így történt ez velünk is.

Milyen érdekes, hogy olyan egyszerű tevékenység, mint például a homokvárépítés is elhozhatja számunkra ezt a tökéletes egyensúlyt, a flow-élményt. Néha egyszerűen csak jelen kell lennünk, és szabadon játszani a gyerekekkel, ennyi az egész.