Mindenszentekkor és halottak napján általában még azok is eljutnak szeretteik sírjához, akiket a földrajzi távolság elválaszt a végső nyughelytől. Ám még így is vannak sokan, akik otthon gyújthatják csak meg az emlékezés gyertyáit. Nekik szeretnénk segíteni néhány dallal, amelyek talán kimondják azt, amire nem maradt idő, vagy nem volt bátorság.

Az életnek az a rendje, hogy a gyermek temeti a szülőket. El kell ezt fogadni, ám nem kell, és nem is szabad tagadni, hogy iszonyatosan fájdalmas elveszteni a szüleinket, nagyszüleinket. Hatalmas űrt hagynak hátra, amely lényegében betölthetetlen. Csak megtanulunk együtt élni a hiányukkal… Elsőként Csepregi Éva „Mama” című csodás dalának segítségével állítunk emléket az elhunyt édesanyáknak, akik már nem a földi létből vigyázzák a lépteinket.

Hexina csodaszép „Anyám ne sírj!” című videóját sokféleképpen lehet értelmezni: földrajzi és örök távolságról is szólhat. Sőt, azoknak is üzenhet, akik valami miatt haragszanak a mamájukra, és nem merik megtenni az első lépést. Béküljön meg a szív, mert nem jó haraggal élni… Egy anya pedig akkor is hallja a bocsánatkérést, ha már nem foghatja meg a kezünket…

Komár László sajnos már nincs közöttünk, így amellett, hogy rá is emlékezhetünk a napokban, megható dalaival segíthet. Ehhez segítségül hívja Elvis Presley „Mama Liked The Roses” című világslágerét, amelyre szívbemarkoló magyar szöveg – „Rózsák anyámnak” – született. Elvisnek a mamájához fűződő kapcsolata legendás volt… Kiénekelte magából a gondolatokat, Komár magyarul tolmácsolja. S talán segít azoknak, akik csak képzeletben tehetik le édesanyjuk sírjára az emlékezés virágait.

Ahogy a „Don’t Cry Daddy!” is adhat kapaszkodót ezekben a napokban azoknak, akik bár édesanyjukat elvesztették, de édesapjuk még velük lehet. A „Ne sírj Apám!” meghatóan foglalja össze, mit tehet akkor egy gyermek, ha látja szenvedni édesapját a fájdalomtól. Ilyenkor nehéz erősnek lenni, de egy édesapának is hatalmas támaszt adhatnak a gyermekei. Egymás által pedig mindenki erősebbé válik – a gyászban is…

„Kell ott fent egy ország…” Talán többet nem is kell írni, ismeri mindenki Zorán örökzöldjét… Mindig, mindenkor segítség lehet a megtépázott szívnek..

Egykori zenésztársukra, Kun Péter „Kunos”-ra megtört szívvel emlékeznek az Edda tagjai és rajongói, sajnos már nagyon hosszú ideje. A mindig mosolygó gitáros tragikus motorbalesetben hunyt el, társai pedig dal segítségével kürtölték világgá a fájdalmukat. Illetve azt, hogy soha nem felejtik el a fiatal srácot, akinek örökre őrzik a mosolyát – emléke pedig a végtelenig velük marad… A „Lelkünkből” sokaknak segített már elengedni szerettüket, segített megérteni, hogy bár a földi út egyszer véget ér, majd találkozunk, valamikor. A mosolyok pedig itt maradnak: az emlékekben, a szívekben.

A Karthago rajongójuktól búcsúzik megrázóan gyönyörű dalukkal, a „Requiemmel”… A történetet mindenki ismeri: egy fiatal fiú szíve utolsót dobbant azon a bizonyos „fekete koncerten”… Ám emlékét azóta sem feledték… S ahogy az Edda búcsúdala, ez a ballada is a visszagondolás egyik jelképe lett…

Szandi „Búcsúzni kell” című dala Valla Attila versével mondja el megindítóan az elvesztéssel kapcsolatos gondolatokat, amellyel mindenkinek szembe kell néznie. A fájdalmat feloldani nem fogja ez a dal sem, de talán egy kis kapaszkodó – hiszen „mindegyik út hazatér…”

A Bikini zenekar „Közeli helyeken” című dala szinte összefonódott már a tragikusan fiatalon elhunyt Fehér Miklós nevével. A Benfica magyar középpályása 24 évesen igazolt az égi futballklubba. Az ő emlékére is hallgathatjuk, és persze gondolhatunk szeretteinkre is:

Koncz Zsuzsa „Nyáréjszakán a 67-es úton” című dala a Republic frontemberének, Cipő emlékére íródott. Ám olyan gondolatok, szófordulatok is hallhatók benne, amelyek egy gyászoló szív számára némi balzsamot jelenthetnek. Hallgassuk hát szeretettel, és gondoljunk azokra, akik akár tudhatóan, akár váratlanul távoztak mellőlünk.

A gyász terheit, a könnyeket és a szív fájdalmát átvenni nem tudjuk, mindenkinek magának kell megbírkóznia ezzel. Ám megpróbáltunk egy kicsit segíteni a zene által. Mert a zene minden élethelyzetben velünk van és egy olyan mankót ad, amelyet bátran elfogadhatunk…