Hirdetés

„A legnagyobb csendben lehet meghallani az igazi hangokat”

Fotó: YouTube
Havassy Anna Katalin
2020.05.09. 12:58

Keresztes Ildikó a magyar könnyűzene ikonikus és egyik legjellegzetesebb hangú énekesnője. A koronavírus-járvány miatt ő is otthonmaradásra kényszerült, mint legtöbb művésztársa. Erről és a legújabb daláról is beszélgetett vele a Győr+ Rádióban Kaszás Kornél.

Hirdetés

– Hogyan éli meg a mostani helyzetet?

– Tudom, lehet hogy felháborító, amit most mondok, de én nagyon jól élem meg. Próbálok pozitív lenni, ami nem is annyira nehéz, hiszen rengeteg elintéznivalót találtam magamnak, amelyet évek, vagy éppen évtizedek óta nem tudtam magam körül rendbe rakni. Belegondoltam abba a harminc
évbe, amit eddig végigdolgoztam, s úgy gondolom, miért ne engedhetnék meg magamnak most egy három hónapos vakációt?! Ha nem jön ez a helyzet, nyilván ez nem történik meg. Ezekben a nagy csendekben sokkal több mindent meghallottam a saját magam lelkéből és testéből. Sok filmet nézek, sokat olvasok, rendet rakok magam körül. S én, aki soha nem főztem, még néha arra is adom a fejem. Tornázom, ötletek jönnek és folytathatnám. Tényleg nem tudok semmi rosszról beszámolni azon kívül, hogy természetesen nekem is nagyon hiányzik a családom, az utazások, a barátaim, a zenekar, a teraszos borozgatások. Na meg nyilván nem ártana az sem, ha az ember keresne valami pénzt. Ám nagyon sok mindenre megtanított ez a karantén, s azt szoktam mondani, hogy remélem
az emberiséget is megtanítja, mert ezt azért nem véletlenül kaptuk. Ha ebből nem tanulunk, akkor olyat kapunk, amit már nem viszünk el a hátunkon – szoktam mondani.

A Csönd éve – duett Balázs Fecóval


– Más művészekkel is beszélgettem, akik épp az ellenkezőjét mondták: őket valahogy inkább beszűkítette a hirtelen csend. Önnél viszont tényleg másként csapódott le, s jó ezt hallani.

– Minden ember másként működik. Ennyi idős korára pedig illik megtanulnia saját magát az embernek, amennyire lehet. Bár az is tény, hogy ameddig élünk, keressük és tanulgatjuk saját magunkat. Igen, vannak olyan művészek, akik a legnagyobb mélységekben tudnak alkotni, én viszont, ha nagyon jól vagyok, akkor tudom elénekelni a legszebb lírai dalt. Egyszerűen másként működöm.

Hirdetés

Az új dalom a „Csak ennyi kell” egy olyan, amelynek a szerzésében én is közreműködtem, s ez életemben másodszor fordult elő. Nyilván erre is hatott ez a nagy csend most. A legnagyobb csendben lehet meghallani az igazi hangokat.


– Mielőtt erre a karanténdalra térnénk, meséljen egy kicsit arról, a zenekarral hogy tudnak ebben az időszakban is alkotni, újragondolni régebbi dalokat?

– Ritkán nyilvánulok meg a közösségi médiában, leginkább csak akkor, amikor igazán mondanivalóm van. Énekeltem itthon egy Edith Piaf dalt, s akkora sikere lett, hogy ezen felbuzdulva úgy gondoltam, minden hét elején ajándékozzuk meg az embereket. Azokat is, akik esetleg nem tudják, hogy az éneklés mellett színházban is szerepelek. Emellett tovább tervezgettünk, a zenekarral is beszéltünk, hogy kellenek az új dalok. Végül a „Csak ennyi kell” egy hét alatt összeállt, és nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz, s ennyi emberhez eljut. Nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk, sőt Nagy Sanyi művészkollégám azzal hívott fel, hogy megkönnyeztettem, s hogy ez a legszebb karanténdal, amit ebben az időszakban hallott. Ez nagyon jól esett, főleg egy kollégától. Emlékszem, annak idején a Csönd évével kapcsolatban nem éreztem azt, hogy ez most akkora átütő erejű lesz. S lásd, több évtizede óriási sláger, és nagyon szépen köszönöm Balázs Fecónak.

Csak ennyi kell – karanténdal


– Nagyon jó ezt hallani, hogy ennyire pozitív, de vallja be, a koncertek, a közönség azért hiányzik…

– Persze, hogy hiányzik, de nem akarom belehúzni az ilyen csőbe, pont azért, hogy pozitív tudjak maradni. A „Csak ennyi kell” kapcsán azért azt is el kell mondanom, hogy nyilván sokan tudnak róla, hogy tavaly nagyon elfáradtam, és megrogyott az egészségem, bizony ápolásra szorultam. Most belegondoltam, hogy talán a leges-legnehezebb dolguk a háttérben dolgozó ápolónőknek és ápolóknak van. Hiszen egyrészt nagyon veszélyeztetettek a vírus kapcsán, másrészt nem tudom, hogy haza tudnak-e menni a családhoz egyáltalán. Ők dolgoznak a háttérben 0-24 órában. Nekik szerettük volna – nem nagyon direkt és csöpögős módon – ezt a dalt dedikálni. Sokat gondolkoztam rajta, hogy ha kellene valakiknek küldenem ezt a dalt, akkor kik lennének azok. Elsősorban ők, de természetesen mindenkinek! Ahogy mindenkinek jó egészséget és türelmet is kívánok!

A Győr+ Rádióban Kaszás Kornél készített interjút a művésznővel, ha lemaradtál, hallgasd vissza!

Kapcsolódó témák: #Győr+ Rádió | #koronavírus | #zene |
likeold
a fb oldalunkat