Volt idő, amikor a diafilm egy család mindennapjainak természetes része volt. Sötétített szoba, ajtóra vetített képek, lassú lapozás, élőszó és közös figyelem. A televízió, majd később a digitális eszközök megjelenésével sokan úgy gondolták, a diafilm végleg háttérbe szorul.

Az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt mutatják: a diafilmek iránti érdeklődés újra erősödik, egyre többen keresik a vetítőket és a klasszikus meséket.

A diafilm a 20. század közepén élte aranykorát Magyarországon. Technikailag egyszerű volt, tartalmában azonban igényes: irodalmi alapokon nyugvó történetek, jól felismerhető karakterek, gondosan megrajzolt illusztrációk jellemezték. A hangsúly nem a mozgáson, hanem a történetmesélésen volt, valamint azon, aki a mesét közvetítette. A diafilm nem előre „kész” élményt adott, hanem teret hagyott az értelmezésnek, a hangsúlyoknak és az érzelmi bevonódásnak.

Győrben a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér rendszeresen szervez ingyenes diafilmvetítéseket, amelyek során a mesék közösségi élménnyé válnak. Ezeken az alkalmakon a történetek élőszóban hangzanak el, a vetítés tempója és hangulata a hallgatósághoz igazodik.

A könyvtárban a diafilmek kölcsönzésére is van lehetőség: a Gyermekkönyvtár és a Kisfaludy Károly Könyvtár gyűjteményében több mint 300 diafilm érhető el. A kínálatban klasszikus és kortárs mesék egyaránt szerepelnek, magyar és világirodalmi szerzők műveivel.

A diafilmek iránti érdeklődés okairól Németh Fánit, a Győri Gyermekkönyvtár vezetőjét kérdeztük. Mint elmondta, gyermekkori élményei szorosan kötődnek a diavetítésekhez: a nyolcvanas években, panelben felnőve egy szűk folyosó is alkalmas volt arra, hogy vetítőfelületté váljon. Amikor saját gyermekei megszülettek, a diafilm náluk is előkerült. Akkoriban a filmek beszerzése komoly utánajárást igényelt, de a családi vetítések hamar a gyerekek kedvenceivé váltak.

A szakember szerint a diafilmek iránti mai érdeklődés több tényezőből áll össze. Egyrészt azok a szülők, akik most kisgyermeket nevelnek, maguk is diafilmes élményekkel nőttek fel. Másrészt a mai, gyors tempójú, impulzusokra építő mesekínálat mellett sokan tudatosan keresik azokat a formákat, amelyek lassabb ritmust és nagyobb figyelmet igényelnek. A könyvtári vetítések pedig közösségi élményt is adnak: eseménnyé válnak, ahol a mesélés hangsúlyai eltérhetnek az otthoni gyakorlattól.

Arra a kérdésre, hogy a mai gyerekek „visszaszoktathatók-e” a diafilmekhez, Németh Fáni egyértelműen igennel válaszol. Véleménye szerint nem a digitális eszközök teljes kizárása a cél, hanem az egyensúly megtalálása. A diafilm előnye, hogy a történet tempója a gyermek életkorához és figyelmi szintjéhez igazítható, miközben hangsúlyos szerepet kap az élőszó, valamint a közösen eltöltött idő.

A könyvtári adatok alapján 2025-ben a legkeresettebb diafilmek az alábbiak voltak:

• Bogyó és a szél
• Bogyó és Babóca mézeskalácsa
• Maszat űrhajózik
• Süsü, a sárkány
• Boribon autózik
• Kippkopp a fűben
• Süsü és a Sárkánylány
• Bogyó és Babóca 3. – A boszorkányok
• Maszat a tanyán
• Mazsola és Tádé