„Anyám szájából édes volt az étel,/apám szájából szép volt az igaz.”

József Attila versében az emberi élet teljessége a maga természetességében fogalmazódik meg. De van-e ilyen teljessége az emberi életnek? Van. Lehet. Időlegesen. Hosszabb vagy rövidebb időre. Az apák napját éppen a családi teljesség hiánya hívta életre.

Az amerikai Sonora Smart Dodd kezdeményezte ezt az ünnepet. Polgárháborús veterán apja kilenc gyereket egyedülálló szülőként nevelt fel. Ez inspirálta Sonora Smart Doddot, hogy megharcoljon a hivatalokkal, hatóságokkal az apák napjáért. Merthogy megérdemlik.

Szülőnek lenni persze – legalábbis szerintem – nem érdem kérdése. De ne is fogjunk bele ebbe a vitába, egyezzünk meg abban, hogy az apai áldozatvállalás, bár jó esetben szándékos és szeretetből fakad, ugyanolyan édes teher, mint az édesanyáké. Változnak a társadalmak, változik a családeszmény, de apának lenni mindig példa a gyerek számára. S nemcsak az apa neveli gyermekét, de a gyermek is az apát. A gyermek az apában az erőt, a magabiztosságot látja. A védelmet. Az apa a gyermekben a jövőt. És persze önző módon büszke önmagát.

Az apa nélküli családokban az anyára több, súlyosabb szerep hárul. Fordított esetben az apa kell vállalja az anyaság számtalan feladatát is. Ezt értékelte Sonora Smart Dodd, amikor az apák napját kezdeményezte, és megvalósította.

Az apák iránti érzelmek, kötődések gyakori témái verseknek, regényeknek s filmeknek is. Elsőként most itt Szabó István Apa című filmalkotása idéződik fel bennem.

Valószínűleg ennél többen ismerik Zorán Apám hitte című dalát.

„Apám hitte az otthon melegét/ Apám hitte az ünnep örömét/ Apám hitte az apja örökét/s úgy hiszem, ez így volt szép.”

Köszönet, és boldog apák napját apáinknak, nagyapáinknak. Éltükben és holtukban egyaránt!