Ulrik Kirkely: „Meg kell tanulnunk hinni magunkban!”

Győr+
2023.07.21. 20:01

Ulrik Kirkely, a Győri Audi ETO KC új vezetőedzője Erős közösséget szeret építeni, és hisz a folyamatos fejlődésben.

Sportos családból származik, és lehetett volna akár futballista is. Kézilabdás lett, egy vérbeli irányító, aki férfi csapatok után váltott a női szakágra. Erős közösséget szeret építeni, és hisz a folyamatos fejlődésben. Számára nem csak a végcél létezik, fontos az út is, ahogy eljutunk oda. Egy őszinte és egyenes interjú Ulrik Kirkely-vel a Győri Audi ETO KC új vezetőedzőjével.

Hogy került kapcsolatba a kézilabdával?

Sportos családban nőttem fel. Szüleim voltak a lakóhelyünkön lévő sportcsarnok gondnokai, így szinte minden szabadidőmet ott töltöttem. Kézilabda, labdarúgó és tollaslabda edzéseket tartottak többnyire a csarnokban és mindet ki is próbáltam. Sőt még sokáig teniszeztem is. De a kézilabda volt a kezdetektől a kedvencem, 5-6 éves koromtól kezdve játszottam.

Nagy családban nőtt fel? 

Egy bátyám van, vele is sokat sportoltunk. Szüleimtől, főleg édesapámtól örököltük a sport szeretetét, sajnos ő már nincs közöttünk, de ő minden sportot szeretett és minket is erre nevelt.

Ha már a tenisz szóba jött, a három nagy közül ki a kedvence, Nadal, Federer vagy Djokovic? 

Számomra Federer a legszimpatikusabb, habár mindhárman kiemelkedő sportolók. A tenisz most nagy változásokon esik épp át, új nevek jönnek. A régi nagyok közül John McEnroe volt rám nagy hatással.

Miért éppen a kézilabda lett végül a választott sportja?

Fizikálisan minden sportot szerettem és szerencsére bírtam is, így végül a foci és a kézilabda között kellett választanom. A kézilabdában a taktika jelentősége ragadta meg a figyelmemet. Nekem a csapatsportok tetszettek, és a kézilabda kicsit jobban tetszett ebből a szempontból. 13 évesen döntöttem végleg a kézilabda emellett, akkor felhagytam a tollas és a labdarúgó edzésekkel.

A csapatban késhegyre menő csaták zajlanak az edzéseken fociban. Készülhetnek a lányok, jön egy jó focista?

Azt nem mondanám, hogy jó, de az biztos, hogy sokat játszottam korábban. -felelte mosolyogva.

Játékosként a GOG-ben szerepelt, milyen poszton játszott?

Irányító voltam, de a GOG-ben akkor egy fantasztikusan erős csapat volt, rengeteg válogatottal játékossal. Én többnyire a második csapatban kaptam szerepet, de ezzel rendben voltam. A csapattáraimmal remek közösséget alkottunk, nap mint nap együtt edzettünk a válogatottakkal teletűzdelt első csapattal, amiben rengeteget lehetett fejlődni. A GOG egy hihetetlen klub.

Játékosként mi az, amire büszke?

Nehéz kérdés, hiszen eredményeket kellene itt sorolnom, de az inkább másodlagos volt. A fókusz játékosként számomra a csapat ereje volt. Hogy minél inkább kötődjünk egymáshoz, hogy az összhang tökéletes legyen. Hamar beláttam, hogy egy erős közösség nagy eredményekre képes. Ezen képességünk birtokában jobb erőkből álló, de kevésbe egységes csapatokat is legyőzhetünk. Akárkit.

Még ma is megvannak ezek a remek kapcsolatok, amiket a klubban szerzett?

Nikolaj Jakobsen egy azok közül, akikkel együtt is játszottunk fiatal korunkban, akit említhetek, de voltunk legalább heten vagy nyolcan, akik érdeklődtünk az edzősködés iránt. A klubban volt egy mentorunk, Poul Syberg, akitől rengeteget tanultunk. Mi, fiatal edzők megtanultunk egy olyan rendszerben dolgozni és gondolkodni, amit a fegyelem mellet az öröm jellemzett. Az alapokat ott kaptuk meg. 

Amikor befejezte a pályafutását egyértelmű volt, hogy edzőnek áll, vagy várta egy civil hivatás is?

Grafikai nyomatást tanultam, és dolgoztam is az üzletágban. Mikor edzősködni kezdtem, akkor az még nem egy teljes állás volt, így a munkám mellett edzettem a csapatokat. 13 év után a GOG-ben a nevelőegyesületem, a Tved csapata hívott játékos edzőnek, amit elfogadtam. Aztán a játékos pályafutást már feladtam, és csak az edzői szakmára koncentráltam. A dán szövetségnél is alkalmazásban álltam, majd ezt követően úgy döntöttem a családommal közösen, hogy elég volt a kézilabdából, a gyermekeimre és a saját üzletemre kell fókuszálnom, így kicsit elhagytam a kézilabdát. 2-3 évvel ezután 2009-ben keresett meg a bahreini szövetség, hogy a csapatukat juttassam ki a 2011-es világbajnokságra. Elfogadtam a hívást, és ez volt gyakorlatilag az első teljes állású edzői munkám.

Bahrein után Szaúdi-Arábia, Dánia majd Japán következett, de míg korábban csak férfi csapatokkal dolgozott, váltott a női szakágra.

Több mint 20 évig csak a fiú és férfi csapatokkal dolgoztam, de Jan Pytlick, barátom és kollégám hívására nem tudtam nemet mondani. Elvállalta a dán női szövetségi kapitányi posztot és felkért maga mellé segítőnek. Nem hezitáltam sokat, új kihívás volt nőkkel dolgozni.

Látszik és persze tudjuk is, hogy a kézilabda az élete, de hogyan tud kikapcsolni, töltődni?

Még több kézilabdával! – (nevet hangosan – a szerk.) – És meg több sporttal. De a legfontosabb a családom, a velük töltött idő. Szeretek utazni, és kedvelem a történelmi és politikai témájú könyveket olvasni szabad időmben.

Győrbe költözik a családja is?

Feleségem, Rikke és két kamasz gyermekem, Noah és Liva nem lesz állandóan itt, de sokat utaznak majd hozzám. Nekik így lesz a legjobb.

Az arab országok után Japánban szerzett tapasztalatokat. Mennyiben mások ezek a társadalmak, mit tudott ott elsajátítani?

Nagy különbségek vannak azok között a dolgok között, amit mi Európában sztenderdnek gondolunk. Ázsia hatalmas, sok különböző néppel. A közel-keleten a temperamentumot tudom kiemelni. Ahogy a játékosok hozzáálltak a dolgokhoz. Hatalmas szívvel, lelkesedéssel. Mások a játékosok, ott nem voltak profi sportolók a kézilabdában, mások voltak a lehetőségek. De akkora szívvel élnek, ami hihetetlen volt számokra, nagyon értékes tapasztaltok ezek. Japánban ezzel ellentétben teljesen más társadalom várt. Az olimpiai rendezés elnyerése után kezdtek el egy fejlesztési programot, amelyet eleinte tanácsadóként segítettem, aztán felkértek a szövetségi kapitányi posztra, ami nagyon vonzó volt számomra. A hazai csapat edzője lehettem egy világbajnokságon és egy Olimpián keresztül. A játékosok itt sem voltak profik, fel kellett építeni egy rendszert. A japánok olyan hihetetlen keményen dolgoztak, amit sosem láttam máshol előtte.

A teljes interjú elolvasható a Győri Audi ETO KC hivatalos oldalán.

Szöveg és forrás: gyorietokc.hu