Hirdetés
„Győr és az ETO mindig a szívemben marad!”

„A legnagyobb hiba, ha valaki nem akar tanulni”

Fotók: Ács Tamás
Havassy Anna Katalin
2020.07.29. 18:52

Csupaszív játékos Đorđe Kamber, s nyugodtan leírható: a Budapest Honvéd FC védője ikonikus alakja klubjának. Nem véletlen, hiszen jó labdarúgó, szerény, őszinte és tudja, mit köszönhet Magyarországnak és ennek a csodás játéknak. A csapatával Győrben edzőtáboroznak, vele beszélgettünk, az ETO pálya melletti teraszon.

Hirdetés

Mosolygott, mikor elhangzott, az „Isten hozta itthon!”, s szemét körbehordozta a mellettünk lévő ETO stadionon, a lelátókon, s persze a pályán. Majdnem 4 évet töltött zöld-fehérben a középpályás. Ezen a pályán ünnepelte az első magyar bajnoki aranyérmét és itt élvezte a szurkolók megkérdőjelezhetetlen szeretetét és tiszteletét. Ki tudja, ha nem történik az ETO-val az ami, Kamber talán még ma is győri lenne. Nekünk kicsit mindig az marad, amire azt mondja: jólesik neki.

„A családommal gyakran jövök Győrbe, találkozom a barátokkal. Mindig csodálatos érzés ahogy jövök be a városba és elnézek balra. Látom a stadiont és jönnek vissza a szép élmények. Abban az időben a Győri ETO volt a legjobb csapat Magyarországon. Remek klub, remek szurkolók. Egész Győr szuper volt, igazi sportváros. Boldog vagyok ha visszajövök ide. De persze kicsit szomorú is, hogy az ETO már az NB II-ben van és senki nem tudja, mikor fog visszajönni az élvonalba. Pedig a helye ott lenne…”

Hirdetés

Az egykori győri játékos arról is beszélt, hogy remek a mostani edzőtábor. Jól érzik magukat, mindenük megvan amire csak szükségük lehet. Kiemelte, hogy gyalog átsétálhatnak a pályákra, a konditerembe. Tehát nagyon színvonalas körülmények között készülhetnek az első osztály augusztus 15-ei rajtjára. Đorđe persze arra is kitér, hogy neki külön jó érzés, hogy mindent ismer itt a hotelban, a edző központban is, s természetesen a városban is. Megjegyezte, sok változás történt, szerencsére pozitív irányban. Ahogy mesél a csapat felkészüléséről, az edzőtábor pozitívumairól, szinte ugyanazt adja vissza, amit a pályán képvisel. Fegyelmezettség, kiegyensúlyozottság, s jótékony elégedettség, amiről érzeni: Kamber mindenkit kemény munkára sarkall. Vezéregyéniség a pályán, azon kívül és a szurkolókkal is kijön, játsszon bárhol is. Vajon mi a titka a 37 évese játékosnak?

„Amikor 14-15 éves voltam, kaptam egy nagyon jó tanácsot, ami örökre a fejemben maradt. Ha valahova vendégként érkezel, neked kell először tisztelet mutatnod. Ezt nem csak országváltásnál, hanem egy másik város költözésnél is alkalmazni kell. Szerintem minden normális embernek így kellene gondolkoznia. Vallom, ezért nem volt soha senkivel problémám és nagyon örülök, hogy ez így történt. A másik amit mindig hangsúlyozok: tudom magamról, hogy nem én vagyok a legtechnikásabb, a legjobban cselező játékos. Viszont amit tudok, azt a maximumon nyújtom, s ezzel mindenhol fontos tagjává válhattam a csapataimnak. Amire jó vagyok, azt próbálom a legmagasabb szinten tartani, s azt gondolom eddig elég jól sikerült. Meglátom, meddig lehet ez még húzni…”

Kamber is tudja, jönnek a fiatalok és egyre nagyobb szerepet vállalnak a csapatoknál. A Honvédnál is sok a tehetség, na meg ugye az ország egyik legjobb akadémiája is az övék. A rutinos játékos azt mondja: ahogy alakulnak a klubok, mindenhol fejlődés látható.

„A srácokkal nagyon sokat kell foglalkozni, hogy fejben erősebbek legyenek. Itt Kispesten az új, kibővült szakmai stáb most már még nagyobb figyelmet tud fordítani a fiatalokra, s ez jó. Nem szabad hagyni nekik, hogy egy probléma felbukkanásakor megálljanak. Az kell, hogy igenis, menjenek rá és oldják meg, amit meg kell! Utána jöhetnek a következő lépések, szépen sorban. Amit én tapasztaltam, hogy – bárhol, ahol Magyarországon játszottam – a tehetségesek jó része mentálisan nem elég erős. Nem tudják megoldani a problémákat. Viszont az elmúlt egy-két évben már javulást éreztem és érzek ez ügyben. Remélem hamarosan én is segíthetek ebben, hogy az ifjak jobban megértsék, a szakemberek azért foglalkoznak velük annyit, hogy a tehetségük mellett fejben is erősödjenek. Szükség van rá, hogy minden szituációban gondolkozzanak és megoldást keressenek.”


Most sem beszélt a levegőbe, a Honvédnál rutinjával és tudásával felnéznek rá, ő pedig örül a jelenlétüknek, az érdeklődésüknek. Korabeli társaival ők leginkább meccs közben, a pályán tudnak foglalkozni a srácokkal: segítik a kommunikációt, a koncentrációt, a gondolkozást. Megértetik velük, hogy az ifi és a felnőtt foci teljesen más.

„A fiataloknak el kell fogadniuk, hogy nem 90 percet kell koncentrálniuk és nem 100 százalékot nyújtani, hanem annál sokkal, de sokkal többet. Mi tapasztalt játékosok tudunk nekik segíteni a pályán. Egészséges önbizalmat adunk nekik hogy átéljék és megértsék: én jól érzem magam velük a pályán, tehát ők is érezzék nyugodtan így. Ehhez viszont fejben is keményen dolgozni kell. Ezeket meg kaptam én is, amikor kezdő voltam. Erkölcs volt a gyepen, az öltözőben: ha én segítek az idősebb játékosoknak, ők segíteni fognak nekem. Ha hajtok, megbíznak bennem. Így ezeket alkalmazva alakulhat ki olyan egység, ami a csapat és az egyén javára is válik.”

Ha már a kommunikáció előkerült, ki kell emelni, hogy Kamber kiválóan beszél magyarul, nincs szüksége tolmácsra semmihez, könnyen és gördülékenyen fejezi ki magát. Gratuláltunk, de Đorđe megint csak szerényem mosolygott s megköszönte az elismerést.

„Nagyon nehéz nyelv a magyar. Bevallom, annak idején nem gondoltam, hogy 13 évet itt fogok élni, s remélem majd még ennél is többet. Úgy jöttem az országba, hogy pár év, s majd megyek tovább. Már Zalaegerszegen játszottam, amikor az utolsó fél évben kezdtem egyre jobban megérteni a magyart. Ekkor már tanulgattam is, hogy fejlődjek. Viszont itt Győrben újra jó nehéz lett a nyelvi helyzet, hiszen sok nemzetiség focizott együtt. Viszont volt egy tolmácsunk, akit mindig figyeltem, s akitől a legtöbbet tanultam.”



Adja magát a kérdés, hogy egy olyan bajnokságban, amely hemzseg a légiósoktól, miért akar egy külföldi focista megtanulni magyarul?! Angolul is lehet kommunikálni, s ez még plusz tanulási terhet sem róna a futballistákra. Kamber azonban máshogy gondolja ezt a kérdést:

„A saját tapasztalatom mondom: a legnagyobb hiba, ha valaki nem akar tanulni! A másik – amiről már korábban is beszéltem – az a tisztelet. Amikor eljössz egy országba, ahol munkát és fizetést kapsz, akkor szerintem valahogy muszáj, hogy megpróbálj annyira, amennyire lehet megszólalni a nyelvükön. Meccsen, 180-190-es pulzusnál angolul kiabálni egy magyar játékossal nem annyira eredményes. Mindenkinek mondogattam hát, hogy ne beszéljetek velem angolul, hanem beszéljetek velem magyarul! Még a felszolgálót vagy boltost is megkértem, hogy ne váltson angolra. A gyerekeim iskolába járnak, velük sokat tanulok, és a feleségem is egyre jobban beszéli a nyelvet. Ha lehet magasabb szintre menni, én mindig azt mondom, hogy menni kell!”

Kamber egyébként hűséges típus, 5 éve a Honvéd játékosa. Átélte milyen volt, amikor nem volt túl jó a helyzet, de ahogy fogalmazott: most már nagyon jó úton halad a klub és a csapat is. Egyre több játékos számára vonzó a piros-fekete mez, egyre többen emlegetik a 2017-es bajnokcsapatot, és egyre többen igazolnak vissza. A védő szerint a mostani évben meglepetést szerezhetnek…

„Tisztában vagyok vele, hogy mennyi idős vagyok. Visszajött a Baráth Botond, itt a Batik Bence, a Kálnoki-Kis Dávid, akik 5-8-10 évvel fiatalabbak nálam, vagy éppen Lovricsnál. Viszont azt is tudjuk, hogy mi már mit játszottunk itt a Kispestnél és tudjuk, hogy segíthetünk. Edzői döntés lesz, hogy kik fognak focizni az adott mérkőzésen. Csak abban lehet mindenki biztos, hogy mi itt leszünk és ott fogunk segíteni ahol kell. Na meg abban, hogy nem fogjuk olcsón adni a helyünket! A végén egyébként úgyis az a lényeg, hogy a Budapest Honvéd eredményes legyen! ”

Kapcsolódó témák: #Győr | #labdarúgás | #sport |
likeold
a fb oldalunkat