Jubileumi esztendő az idei az ETO FC labdarúgócsapata számára, amely hatvan, negyven és tíz évvel ezelőtt is aranyérmes lett az élvonalban. Ebből az apropóból cikksorozatot indítottunk, amelyben bemutatjuk az 1963-as, az 1983-as és a 2013-as felejthetetlen siker hőseit.
A ma már 80 esztendős, Hegyeshalomban élő Glaser József jobbszélsőként erősítette a zöld-fehéreket. Első számú erénye a sebessége volt a focipályán, aminek köszönhetően villámgyors tempóban segítette az ETO támadásait. Akkoriban óriási harc volt a csapatba kerülésért, Hidegkuti Nándor, a zöld-fehérek vezetőedzője kiváló játékosok közül választhatta ki a kezdő tizenegyet. Bár Glaser (a fenti fotón a guggoló sorban jobbra az első) nem volt alapembere az együttesnek, a bajnoki aranyéremmel végződött szezonban az MTK, a Honvéd és az Újpest elleni rangadón is szerephez jutott, és elévülhetetlen érdemeket szerzett az elsőség elérésében.
,,Minden meccs, amelyet az ETO mezében játszhattam, hatalmas megtiszteltetés volt számomra. Sajnos már csak négyen vagyunk életben az akkori csapatból. Sokáig tartottuk egymással a kapcsolatot személyesen. Amikor találkoztunk, mindig felelevenítettük a régi emlékeket. Az egészségi állapotom miatt ma már csak telefonon tudok beszélni Keglovich Lacival, Szániel Jánossal és Tóth Lacival” – mesélte a Győr+ Média érdeklődésére Glaser József.
A korábbi focista élete 2004-ben drámai fordulatot vett, sztrókot kapott. Szerencsére idővel sikerült kilábalnia a súlyos betegségből, sajnos azonban a mozgást illetően a mai napig nehézségekkel küzd.
,,Nehezen tudok menni. Igyekszem persze sétálni a ház körül, de nagy túrákra ma már nem vállalkozom. Leginkább a televíziót nézem. Elsősorban a sportközvetítéseket követem. Be kell vallanom, a magyar labdarúgásból kiábrándultam, kevés hazai meccset nézek. A kézilabda-mérkőzéseket annál inkább kedvelem, nagyon szurkolok a Győri Audi ETO-nak. Bízom benne, hogy a csapat a tavalyi ezüstérmet követően az idén megnyeri a Bajnokok Ligáját” – árulta el Glaser József, aki az ETO-s karrierjét követően a szintén győri MÁV-DAC együttesében futballozott.
Pályafutása legfényesebb sikere természetesen az 1963-ban megszerzett NB I.-es bajnoki aranyérem, amelyet azóta is nagy becsben őriz otthonában.
„Fantasztikus eredményt értünk el. A szezon előtt az ellenfelek nem hitték, hogy bármi esélyünk is lehet a bajnoki cím megszerzésére. Rácáfoltunk a kétkedőkre. Hihetetlen egység jellemezte az ETO-t, amelynek a vezére a pályán és azon kívül is a csapatkapitányunk, Palotai Károly volt. Hatalmas tekintélye volt az öltözőben, sokat segített a fiatal játékosoknak, köztük nekem is. Büszke vagyok, hogy tagja lehettem annak a csapatnak. A szurkolókra is jó szívvel emlékszem vissza. Elképesztő buzdítást kaptunk a hazai meccseinken. Óriási tömeg látogatott ki a régi ETO-pályára. Akkora érdeklődés volt a meccseink iránt, hogy pluszpadokat kellett kihelyezni a futópályára. Így még több néző láthatta az otthoni összecsapásainkat” – jegyezte meg Glaser József.