Nem múlik el év anélkül, hogy ne idéznénk fel azok emlékét, akik túl korán távoztak közülünk, mégis örökre nyomot hagytak. A Magvassy Mihály Sportcsarnokban megrendezett III. Fehér Miklós Emléktorna nem csupán egy futballesemény volt, hanem egy közös főhajtás egy olyan labdarúgó előtt, akinek neve ma is összeköti a pályát, a lelátót és a szíveket.
Fehér Miklós nem csupán kiváló játékos volt, hanem emberi tartásával, alázatával és küzdőszellemével is maradandót hagyott maga után. A tragikusan fiatalon elhunyt labdarúgóra való megemlékezés azért különösen fontos, mert az általa képviselt értékek ma is érvényesek. Egykor így fogalmazott a futballról: „Engem a futball megtanított győzni, és megtanított veszíteni is, és megtanított arra is, hogy az öröm úgyis felülkerekedik a bánaton, és hogy a gól maga a boldogság, a gyógyír minden addigi kihagyott helyzetre.” E szavak tökéletesen tükrözik azt a szemléletet, amellyel pályafutását élte: szenvedéllyel, hittel és alázattal.
Éppen ezért Fehér Miklós példa lehet a mai fiatalok számára. Nemcsak azért, mert tehetségével a legmagasabb szintig jutott, hanem mert mindig tisztelettel fordult a játék, csapattársai és ellenfelei felé. Megmutatta, hogy a kudarc ugyanúgy része az útnak, mint a siker, és hogy a kitartás, az alázat és az örömkeresés a sportban és az életben is alapvető értékek. Ezek azok a tanulságok, amelyek irányt mutathatnak a felnövekvő generációknak.
Az emlékgálát Kósa Roland alpolgármester nyitotta meg, majd Szeles Szabolcs sportért felelős tanácsnok vette át a szót, aki Miki kedvenc dalának idézetével kezdte köszöntőjét: „Közeli helyeken, dombokon, hegyeken most is visszhangzik a léptem. Nagyon furcsa, amit a Jóistenről tudhatunk, hogy ő írja a játékszabályokat és néha egészen furcsa, hogy mi történik a világban. Ez a pár sor, mint tudjuk Miki kedvenc dalából származik, és nagyon érdekes, hogy ez a dal volt az ő kedvence, és mit mutat meg ez nekünk a mai napig. Visszhangzik a lépte. Miki léptei valóban visszhangzanak! Folyamatosan, évek óta, most is ebben a teremben, hiszen Mikit nem tudjuk elfelejteni, nem is lehet elfelejteni. Fehér Miki, a mi Mikink, akire büszkék lehetünk, a győri srác, aki innen indult Szabadhegyről, és eljutott a legnagyobb futballpályákig. Egy végtelen tehetség, szorgalmas, egy vidám, csibészes mosolyú fiatalember” – kezdte a sportért felelős tanácsnok, majd köszönettel fordult az ETO tábor felé:
„Minden mérkőzés 29. percében, az ETO stadionban elhangzik a ritmus. Fehér Miki, Fehér Miki, Fehér Miki. Nagyon büszke vagyok a táborra, nagyon köszönöm az ultráknak, hogy folyamatosan megemlékeznek Mikiről. Mert ez nem csak egy megemlékezés, ez egy hitvallás. Kiállni egy eszme mellett és kiállni amellett, amit Miki képviselt. Manapság az ETO hosszú évek után újra azon a polcon van, ahol mindig is vártuk, ahol mindig is tudjuk mi, győriek, hogy hova tartozik. Az ETO a legnagyobb magyar klubok egyike. Hihetetlen történettel. És ennek a történetnek Miki is a része. Ha Miki most lenéz valamelyik felhőről, akkor biztos a csibészes mosolyával azt üzeni, hogy jól van ez így, ahogy most mennek a dolgok” – zárta Szeles Szabolcs. Valóban, az emlékgála hangulatát átjárta Fehér Miki szellemisége és alázata, mely megmutatkozott mind a pályán, mind pedig a lelátón.
A tornán az ETO Öregfiúk, a Magyar Válogatott, az NB I All Stars, valamint a Fehér Miklós Barátai csapatai léptek pályára, soraikban számos ismert és elismert névvel. A kilátogató közönség pedig színvonalas, gólgazdag mérkőzéseket láthatott, a pályán pedig a játék öröme mellett az összetartozás és a tisztelet is kézzelfogható volt.
A III. Fehér Miklós Emléktorna végén azonban egy dolog biztosan közös volt mindenkiben: az érzés, hogy Fehér Miklós nincs távol és fentről figyel. Ott van minden gólörömben, minden sportszerű pillanatban, minden fiatal tekintetben, aki példaképet keres. Amíg emlékezünk, amíg továbbadjuk az általa képviselt értékeket, addig Miki története nem ér véget, csak újra és újra folytatódik a pályán és azon túl is.
Galéria: Ács Tamás