Fülöp Mártont, a magyar válogatott kiváló labdarúgókapusát borzalmasan fiatalon, 32 évesen ragadta el a gyilkos kór, nyolc évvel ezelőtt. Marci még mindig csak 40 éves lenne, s ma ünnepelné születésnapját. Helyette sajnos az égi pályán keseríti a csatárok életét. Soha nem feledjük.
Fülöp Márton pályafutását a BVSC utánpótlásában kezdte, nagy csatártehetségnek tartották. Később kényszerűségből került a kapuba, ugyanis első számú kapusuk vidékre szerződött, de kiválóan védett, így az MTK figyelmét már kapusként keltette fel. Édesapja ekkoriban az MTK klubigazgatója volt, és óva intette fiát a csapattól, nehogy támadások érjék emiatt. Fülöp Marci azonban – saját elmondása szerint – mindig is kék-fehérben képzelte el a jövőjét, így 2001-ben aláírt az MTK-hoz.
Az NB I-ben is MTK-ban mutatkozott be, majd a 2002-2003-as idényre a BKV Előréhez, a 2003-2004-es szezonra pedig a Bodajk FC-hez került kölcsönbe. Utóbbi csapatból került fel az MTK-hoz a következő évben bajnoki bronzérmet nyerő csapat magja, ám Fülöpöt már 2004 nyarán szerződtette a Premier League-ben érdekelt Tottenham, ahol a második számú kapus szerepét töltötte be. Kölcsönben védett a Chesterfieldnél, a Coventry City-nél és a Sunderlandnél is, utóbbinál annyira meggyőzte a klubvezetőséget, hogy 2006-ban véglegesítették szerződését.
Megfordult később a Leicester Citynél és a Stoke Citynél, sőt a Manchester City színeiben is a kapuban állhatott 3 mérkőzésen. Karrierje érintette még az Ipswich Town-t és a West Bromot is, majd végül a görög első osztályú Asteras Tripoliszból vonult vissza.
Az U21-es válogatottban alapembernek számított, 11-szer állt a kapuban. A felnőttek között 2005-ben, Lothar Matthäus kapitánysága alatt mutatkozhatott be egy Franciaország elleni barátságos mérkőzésen Király Gábor cseréjeként. Az Olaszország elleni 3-1-es győzelem alkalmával bemutatott védései olyannyira meggyőzőek voltak, hogy az elkövetkezendő 10 mérkőzésen már az ő nevével kezdődött a nemzeti csapat kezdője. Összesen 24 alkalommal viselhette a címeres mezt.
Marcinál 2013-ban diagnosztizáltak rákbetegséget, ezért is kellett korán visszavonulnia az aktív labdarúgástól. A műtétek, illetve a kemoterápiás kezelés nem bizonyult eredményesnek, 2015. november 12-én hunyt el. Három nappal később, november 15-én a Norvégia elleni Eb-pótselejtezőn Király Gábor bravúrjánál a közönség „Fülöp Marci! Fülöp Marci!” rigmussal emlékezett az MTK korábbi kiválóságára. A kék-fehérek stadionjában a Salgótarjáni út felőli kaput Fülöp Mártonról nevezték el. Úgy rendelkezett, hogy sírja ne legyen, viszont Balatonarácson a futballpályán van egy emlékfája.
Halála után édesapja, Fülöp Ferenc közreműködésével létrejött a Fülöp Márton Alapítvány, amely a tehetséges fiatalokat kívánja segíteni. Többek között ingyenes kapustáborokat is szerveznek, az alapítvány kuratóriumának tagja többek között Király Gábor is. S természetesen az alapítványnak az is feladata, hogy ne engedje feledésbe merülni a kiváló labdarúgó emlékét, aki sok-sok fiatal példaképe lehet alázatával és küzdeni akarásával. (Forrás: mtkbudapest.hu)
Fülöp Marciról múlt időben beszélni még mindig nagyon nehéz. Ahogy még mindig nehéz visszagondolni a híradásokra, amelyek arról szóltak, hogy Marcit legyőzte a gyilkos kór, s az égi futballpályákon kell tovább lehúznia, kiütni a labdát, vagy éppen bravúros vetődéssel felbosszantania a csatárokat.
Marci annyira eltökélt volt és annyira pozitívan nyilatkozott mindig az állapotáról, hogy valahogy senki nem gondolt bele, hogy nem ő fog nyerni, hogy nem fogja legalább olyan messzire küldeni a bajt, mint egykor a labdákat. Meg akart gyógyulni és hitt benne, hogy meg is fog! Készült a visszatérésre, bírta a fájdalmas kezeléseket, mert élni és védeni szeretett volna. Két év küzdelem után úgy tűnt, ő az erősebb, de sajnos jött az ismételt rossz hír: állapota leromlott, egyre gyengül, s 2015. november 12-én elhunyt.
Halála mindenkit megrázott, klassz srác, klasszis kapus volt, akitől az élet rengeteg mindent elvett. Édesapja, Fülöp Ferenc korábban elmondta: “Valószínűleg soha nem fogom tudni feldolgozni a fiam elvesztését.” Egy szülőtől ez nem is várható, a legnagyobb fájdalom, ami csak történhet. A gyászoló apa alapítványt hozott létre, kapustábort szervezett és díjat is alapított fia emlékének ápolására.
Mert tehetségesek a magyar focisták, szeretik a labdát. Kell nekik a biztatás, a törődés, hisz könnyen elkallódhatnak, talán még könnyebben is mint egy „átlagos” fiatal. Rengeteg inger éri őket, ami gátat szabhat a fejlődésnek és megtorpanhatnak az első kudarcok után. Kellenek a példaképek, a sikeres labdarúgók, akik kemény munkával és kitartással sokra vitték.
Tragikus, hogy Fülöp Marci mellett egy igazi győri példakép, Fehér Miklós sem beszélgethet már a srácokkal. Pedig lenne mit sztorizni mindkettőjüknek…
Sajnos csak az emlékek vannak, s a videók, amik őrzik ezeknek a hihetetlenül tehetséges srácoknak a mozdulatait, a mosolyait, a nyilatkozatait.
Vajon mit szólna Marci ahhoz a teljesítményhez, amit Gulácsi Péter a sajnálatos sérüléséig mutatott Lipcsében és a magyar válogatott kapujában? Vajon megveregetné Dibusz Dénes vállát az Európa Ligában nyújtott teljesítményéért? Esetleg Dúzs Gellérthez is lenne pár jó szava? Vagy most, a Magyar Kupa döntője előtt vajon mit mondanak Gundel-Takács Bencének vagy Demjén Patriknak? Sajnos ezekre a kérdésekre nem kapunk már választ, mert Marci már a mennyországi futballpályák kapuját őrzi. Biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan elszántan, mint tette azt itt, a Földön…
Marcit nem feledi senki aki követi a magyar labdarúgást és aki tisztában volt tehetségével, személyiségével. Minden egyes válogatott meccsen biztosan, hogy lélekben ott van a srácokkal. Talán ott ül a kapufán, s ha kell, egy kicsit besegít. Mert ő életében is csak segített…
Égi születésnapján pedig még több szeretettel gondolunk rá, mint egyébként. Ha ma szép bravúrokat mutatnak be a budafoki és zalaegerszegi kapusok a kupadöntőn, akkor az legyen tisztelgés Fülöp Marci előtt is…
Illusztráció: Depositphotos.com