A tűzoltók védőszentje Szent Flórián, napját május 4-én ünneplik. Megérdemelnének a srácok minden pihenést, de ez a hivatás folyamatos szolgálatot jelent, így sokan ma is dolgoznak, értünk. Nekik szól ez az üzenet, akik mindig ott vannak, ahonnan más gondolkozás nélkül menekülne…

A hősöket mindig is kerestük, szerettünk elmerülni a sci-fi világában, álmodni arról, hogy majd tényleg eljön egyszer Superman és megmenti a világot. Hiszünk a mesékben, a hősökben, mert az jó, mert az megnyugtató, még akkor is, ha sokan gyerekesnek tartják ezeket az álmodozásokat. Kell, hogy a gyermeki lélek megmaradjon, ehhez a durva világhoz mindenképp…

Viszont az önnyugtatásba ringató fantáziálás közben nem szabad elfelejteni, hogy az igazi hősök köztünk élnek, s egyenruhát viselnek…

A tűzoltók az egyik legszebb hivatást választották maguknak: az embereken segíteni, az életet óvni a legkilátástalanabb helyzetben is. Nem csak a lángokkal harcolnak, hanem szinte mindennel, amitől más fél, amitől más megretten. Ott vannak baleseteknél, elsők között látják a borzalmakat, s talán az ő arcukba vigyorog elsőként a Halál… A Halál, akivel szinte minden nap farkasszemet néznek és harcot indítanak ellene, mert egyszerűen hiszik, hogy nem lehet övé az utolsó szó. Bemennek oda, ahol lángok csapnak fel, ahol áthatolhatatlannak látszik a füst, a viharban állják a szelet az esőt, a magasság és mélység leküzdése sem jelent gondot számukra. Akkor is rámennek a jégre, ha másnak nem javasolják, mert tudják: ha ők nem teszik meg, a Halál biznony vigyorogni fog…

Ez nem munka, ez hivatás. Olyan szenvedély, olyan elszántság kell hozzá, amelyet nem lehet munkának nevezni. A rengeteg tanfolyam, a továbbképzés, a pillanatok törtrésze alatt meghozott felelős döntések mögött mind-mind olyan elhivatottság áll, amely irigylésre méltó. Dönteni kell, hogy miként mentsék meg a bajbajutottat, de oly módon, hogy a bajtárs életét is megóvjuk. Bátornak kell lenniük a végletekig, de nem vakmerőnek. Mert bár ők igazi hősök, nem védi őket szuperköpeny, nincsenek erőt adó szuper készítmények és a sérülések sem gyógyulnak egyik pillanatról a másikra. Emberek, férfiak, fiúk, férjek és apák, akikben ugyanolyan emberi szív dobog, mint mindenkiben ezen a földön. Viszont ők úgy gondolták, hogy a felebarátaik életének és értékeiknek megóvásának szentelik életüket. Mert tűzoltók ők mindig, akkor is leveszik az egyenruhát…

Aki egyszer is látta, milyen megfeszített erővel dolgoznak, milyen elszántan küzdenek a lehetetlennek tűnő helyzetekben, másként tekint rájuk onnantól. Lehet, hogy mindenkinek kellene egy ilyen felismerés, s akkor nem kellene azzal szembesülni, hogy sokan akár évtizednyi múlttal maguk mögött leadják a felszerelést. Csinálnák ők tovább, mert ez hivatás, ez életforma, mert a bajtársakat nem akarják cserbenhagyni. Ám egyszerűen van, aki nem teheti tovább, mert kénytelen lépni. Nem szabadna engedni! A legtöbbet, a legjobbat érdemelnék, csakúgy, ahogy a társszervezetek tagjai is…

Tiszteljük őket!  Sőt, szeressük. Mert értünk dolgoznak, akkor is, amikor más ünnepel. Persze igazságtalanok lennénk, ha csak a „vonulósokról” beszélnénk, hiszen a katasztrófavédelem egészét rengeteg szakember alkotja. S ők is ugyanolyan fontos láncszemek, akik az ügyeleti központban, az irodákban és más kiszolgálóhelyiségben teljesítenek szolgálatot. Nincsenek annyira szem előtt, de nélkülük sem működhetne a gépezet.

Ma egy kicsit jobban ünnepeljük őket, hiszen védőszentjük, Szent Flórián napja van. Gondoljunk ma rájuk egy kicsit többet, mert megérdemlik. A mosolyokat, a köszönéseket, az integetést, a vállon veregetést. Mi ennyit tudunk adni. Illetve szurkolni, hogy akik többet tehetnek, ők is gondolnak rájuk!

Az ünnepnapjukon a készenléti szolgálatot ellátó tűzoltók közü csaknem kétezer tűzoltó van szolgálatban, ötszáz járművel. Mert tűzoltónak lenni hivatás…

Szent Flórián pedig óvjon és védjen benneteket, minden bevetés minden pillanatában! Köszönünk mindent!

Fotó: depositphotos.com