Florence Nightingale jómódú angol arisztokrata családban született, egész életében szomjazott a tudásra. Nem volt hajlandó elfogadni az angol úrinőknek szánt szerepet, ezért az ápolónői pályára szeretett volna lépni, amit a szülei elleneztek. Elhatározottságának köszönhetően, megreformálta az egészségügyet. Május 12-én, az ő születésnapját ünneplik világszerte, az ápolók világnapján.

Florence Nightingale 1820. május 12. -én látta meg a napvilágot szülei hosszú nászútján, Firenzében. Édesapja szigorú neveltetésben és taníttatásban részesítette a nővérével együtt, egy jómódú férfi oldalára szánták a lányukat.

Florence 17 éves korában úgy érezte ez az élet nem neki való, egy isteni hangnak köszönhetően úgy érezte meg kell találnia a hivatását, és felbontotta a hét éves kényszer jegyességét.

Az emberek segítései, betegségei, szenvedései mélyen megindította őt, ezért úgy döntött az ápolói hivatásnak szenteli az életét. Családja természetesen ellenezte a dolgot, sőt, mi több, alantos tevékenységnek titulálták Florence álmát, mivel az úrinők nem dolgoznak. Ám a lányt ez nem tántorította el az útjáról. Nem ismert nemesebb életutat, mint a betegek segítése, és a nők elnyomása ellen vívott harc.

Nőként azért is meg kellett küzdenie, hogy tanulhasson

Angliában nem volt egyszerű nőként tanulni, meg kellett küzdenie érte. Hogy szülei eltántorítsák a karrier álmáról, utazni vitték Egyiptomba, Görögországba, Olaszországba, hátha elterelhetik ezzel lányuk gondolatait annak céljáról. Azonban nagyobbat nem is tévedhettek volna a szülők. Florence kihasználva a helyzetet, az országok kórházait járva szívta magába a tudást, gyűjtötte a tapasztalatokat. Terveket dolgozott ki, hogy miképp lehetne jobbá tenni a kórházakban az ápolást. 

Egy görögországi útról hazatérve, megszakította az úticélját és a németországi Düsseldorf melletti Kaiserswerthben, a diakonisszák ápolási munkáját figyelte meg. 

Ez a helyszín azért is volt fontos, mert egy évvel később, már a szülei engedélyével visszatért ide, és a nővérek segítségével tanulta a hivatást.

Első hivatalos állása Londonban volt, mint főfelügyelő nővérke, azonban fizetést nem kapott ezért.

A lámpás hölgy elnevezés eredete

Az áttörést a karrierjében a krími háború borzadalmai hozták meg. Florence 38 nővért választott maga mellé, akikkel egy ideiglenesen felállított törökországi kórházban szolgáltak. Ebben a kórházban kaotikus állapotok uralkodtak. Koszosan, fűtetlen kórtermekben feküdtek a betegek, akiknél a fertőzési ráta kiemelkedően magas volt. Florence Nightingale lámpással a kezében járta a folyósókat, hogy megakadályozza a testi kontaktust katonák és nővérek között. Innét kapta Florence az egyik becenevét, a lámpás hölgyet, amit több festményen is megörökítettek. Sajnos őt sem kímélte a krími láz. A kórházban elkapta, csaknem az életébe került, de sikeresen leküzdötte a betegséget.

A háború túlélői népdalokat költöttek Florenceról, ódákat zengtek az ápolási munkájáról, pedig ő csak hűen követte Paracelsus tanítását, miszerint a szeretet a legjobb gyógyszer. Sok túlélő elmondása szerint, a lámpással járkálva a folyosókon, olyan volt, mint egy fény az éjszakában, a túlélés reménye. 

Megteremtette a fertőzési statisztikát, és a betegápolás etikai alapjait

Hiába a kimagasló tudása, a férfiak uralta egészségügyben nehéz volt érvényesülnie. Hogy bizonyítsa elhivatottságát, egy új kördiagram létrehozásával bemutatta, hogy mennyit számít a higiénia, és mekkora az összefüggés a halálozások és a fertőzések száma között, a koszos kórházakban. Így jött létre általa a rózsadiagram, vagy másnéven poláris diagram, ami bemutatta a higiénia hiánya és a halálesetek közötti összefüggést, ezáltal csökkent a halálozási ráta. Emiatt a mai orvostudomány is úttörőként tekint rá, és 1858-ban ő volt az első nő, akit beválasztottak a Királyi Statisztikai Társaságba.

Később egyesületeket, és alapítványokat hozott létre, és harcolt a szülésznők elismeréséért is. Tanintézményt is alapított, ahol az ő elképzelései alapján folyt a nővérképzés, illetve megjelentette az első ápolói kézikönyvet is. Megteremtette a betegápolás etikettjét és alapjait.

Életműve elismeréseként, Viktória királynő a Királyi Vörös Kereszt kitüntetésben részesítette 1883-ban. 1907-ben, az első nőként a világon megkapta a királytól az angol Becsületrendet. 1910. Augusztus 13.-áig, a halála napjáig küzdött az egészségügy megreformálásért. Az ő tiszteletére lett a lámpás az ápolók világnapjának jelképe.