Állatbarátként Ciprusra látogatni szívszorító érzés, főleg, amikor először pillantjuk meg a sziklákon ugrándozó, vékonyka kiscicákat, akik azonnal az ember nyomába erednek egy kis élelem reményében.

Aztán jobban körülnézünk, és rájövünk, hogy itt mindenhol cica van, olykor harminc egy helyen – kicsik, nagyok, feketék, fehérek, foltosak, csíkosak – csodaszépek, mégis otthontalan cicák. Vagy talán nekik az egész sziget az otthonuk? Mert Ciprus bizony a macskák szigete: ott hevernek a bokrok alatt, a köveken, a kerítéseken, az utcákon, az éttermek előtt, a székeken, az asztalok és az autók alatt, a motorháztetőkön, a kerekeken, az ablakokban – tényleg mindenütt.

Megrázó látni, hogy ezek az állatok az utcán élnek, de a helyiek és a turisták is szívükön viselik a sorsukat, mindenhol etetik őket, táppal és ivóvízzel töltött tálkáik vannak. Mintha tisztelnék őket, de vajon miért, és mégis hogyan lett Ciprus a macskák szigete?

Úgy tartják, először Cipruson tette mancsát európai földre háziasított macska: innen származik a legrégebbi cicás lelet, amit 2004-ben tártak fel.

A régészek egy 9500 éves temetkezési helyre bukkantak, amelyben egy nyolc hónapos macska csontjait is ott találták az ember maradványai mellett.

De a legendák a mérges kígyókat is összefüggésbe hozzák azzal, miért is lepték el Ciprust a macskák.

A Szent Miklós kolostort i.e. 325 körül építették, akkoriban szörnyű idők jártak a környéken: a vidék hemzsegett a mérges kígyóktól, ami alaposan megkeserítette a helyiek életét. Ennek Nagy Konstantin császár édesanyja, Heléna vetett véget, aki 1000 macskát hozatott hajókon Egyiptomból és Palesztinából, és a cicák hamarosan teljesen vissza is szorították a kígyókat. A környékbeli települések anyagilag támogatták a kolostor lakóit, mindössze azt szabták feltételként, hogy mindig éljen ott legalább száz macska, és legyen, aki gondoskodik róluk.

Nagy törést hozott azonban a török hódoltság, amikor a kolostorban élőket vagy megölték, vagy elhurcolták, így nem maradt senki, aki az állatokkal törődhetett volna. A macskák szétszéledtek, és országszerte elszaporodtak. Valószínűleg ez magyarázza, miért olyan nagy a ciprusi kóbor macska populáció. Az emberek azonban nem felejtenek, és ma is kedvelik az egerészeket, etetik őket, gondoskodnak róluk.

Forrás: cicak-macskak.lapunk.hu