Csak semmi pánik! – ezzel a címmel hamarosan megjelenik a Győrött élő újságíró, Joó József új kötete, a harmincnegyedik. Az önkéntes izolációt választó szerző március-áprilisban készítette a negyvennyolc karikatúrát.

A könyv a karanténban és járványveszélyben élő ember számára bizonyos értelemben tükör. Azt láttatja, hogy mikor, hol, s milyen nyomokat hagyott a koronavírus az elmében.

Joó József ült az asztalnál, előtte papír, ceruza, s mindennap meg akarta váltani a világot, amely olyan szép lehetne, ha nem lenne benne szájmaszk, arcpajzs, lélegeztetőgép, bűnözés, öregek elleni támadás, gyűlölet. A világot nem lehet megváltani, de a szerző megpróbálja a lehetetlent: legyőzni az ártó erőket. Naiv hittel, lelkesedéssel vívja a maga harcát.

A kötetben azokat a rajzait találja a néző-olvasó, amelyek a járvány történetéről, eseményeiről, döntésekről adnak képet. Érdekes időszak ez mindenki életében. Ilyen még nem volt! Mindenki maradjon otthon! Rajzolja hát az embereket, a vírusokat, a vonalak azt üzenik: Nézzétek, emberek, ilyenek vagyunk! Nyilván nem sokat töprengett a címeken, folyton ilyesmikről lehetett hallani: lakhelyelhagyás, kijárási korlátozás, idősotthon, operatív törzs, járványügyi akciócsoport. Nem ismerjük a vírust, a vírus se minket. A rajzok egy irányba mutatnak, egymást erősítik.

Bizonyosra vehető, hogy a kötet a Covid-19 történetéhez tartozik, jelzi, hogyan lát rá a szerző a környezetre és a végtelen világra. Ám valami többön is eltűnődhetünk, remélve, hogy nem lesz mosolytalan a holnap. Mert akkor megdermednénk.