Vannak olyan történések, amelyeket egyszerűen nem tudunk megmagyarázni. Mert az összefogás, az emberség és a csoda dolgozik, s bizony jól végzi a dolgát. Így volt ez március 17-én is, amikor az 57 éves Zsolt megmenekült a halál torkából. Ijesztő, ugyanakkor lelket simogató történet, komoly figyelmeztetésekkel. Tóth Zsuzsa, a feleség beszélt a Győr+ Médiának.
„Nem az a célunk, hogy a Zsolttal történtek legyenek a középpontban. Sokkal inkább szeretnénk, hogy azokra a hősökre figyeljenek, akik megtettek mindent, és nekik köszönhetjük, hogy életben maradt a szerettünk. Illetve két hiányosságról is szeretnék szólni, hátha sikerül változást elérnünk.” – kezdte Zsuzsa, majd rátért arra a bizonyos drámai napra…
„Az unokákkal töltöttük azt a pénteket, március 17-én. Zsolt ahogy mindig, aznap estefelé is elment focizni az ETO Parkba a barátaival. Összeszokott csapat az övék, 35 éve tartó barátságok is vannak ott. A férjemnek egyébként is nagyon fontos a sport, rendszeresen fut, kerékpározik, egészségesen táplálkozik. Villámcsapásként ért a telefon, amikor hívtak, hogy nagy a baj…”
Alig tartott 10 perce a focizás, amikor – csapattársai elmondása szerint – Zsolt, mint a colstok csuklott össze. A barátok rögtön érezték, hogy nagy a baj, nem volt pulzusa és nem lélegzett. Elsőként Szűcs Balázs kezdte meg a szívmasszázst, aki fiatalkori barátja Zsoltnak. Persze a mentőket is rögtön tárcsázták, egyikük pedig lerohant a földszinti patikába, ahonnan Oláh Adrienn sietett segíteni. Közben várták, hogy megérkezzen a mentő, akik úgy 8 percen belül a helyszínen voltak.
„Nekem nagyon megdöbbentő volt, hogy egy ekkora létesítményben, ahol sportolási lehetőség is van, nincs defibrillátor. Az egyik csapattárs talált valahol valami kiírást és telefonszámot, de a vonal másik végén mondták neki, hogy az ETO Parkban nincs készülék. Nem is értem… Így várni kellett a mentőig, addig maradt a szívmasszázs.”
A rohamkocsival megérkezett Hajdú István, Bátfalvi László és Csaplár Balázs, s az összeszokott szakszemélyzet átvette az életmentést. Zsoltot ötször kellett kiütni míg visszatért a pulzusa, de lélegeztetni kellett, és mielőbb kórházba szállítani. Zsuzsa számára a következő megdöbbentő eset ekkor történt:
„A hordágy nem fért be a liftbe – ugyan az épület hátsó részén van teher lift, de az messze van a bejárattól, ahol a mentő meg tudott állni – így a férjemet 9 férfi tudta lehozni a szűk mozgólépcsőn. Tették mindezt úgy, hogy lélegeztetni kellett, folyt a karjába az infúzió, és vigyázni kellett, hogy ne ejtsék le, vagy további baj ne történjen. Emberfeletti volt, amit ott véghez vitt a csapat! Azt a harcot, amit Zsoltért folytattak nem lehet szavakkal leírni. Hála és köszönet mindenkinek! Szeretném, ha az épület tulajdonosai, mérnökei átgondolnák, hogy miként is lehetne átalakítani úgy a lifteket, hogy egy hordágy is beleférjen. Ne legyen rá soha szükség, de mi sem gondoltuk, hogy ez történik Zsolttal, és tessék… – hangsúlyozta Zsuzsa, majd azt is elmondta, hogy Szűcs Balázzsal tartotta a kapcsolatot, aki mondta neki, ne jöjjön a helyszínre, a mentőautó már robog a Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórházba.
„Minden olyan profi volt, mint a filmekben, csak kapkodtam a fejem. Fél szavakból értette egymást mindenki. A mentősök pillanatok alatt átadták a férjemet a kórháznak, akik mindent, de tényleg mindent megtettek érte. Kiss M. Sándor volt az ügyeletes orvos, aki olyan lelkiismeretesen és alaposan mérte fel a helyzetet, majd kérte a vizsgálatokat, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni. Kardiológusként Varga Dézi doktornő tájékoztatott és próbált megnyugtatni kedves szavaival. Azonnal úgy döntöttek, hogy mélyaltatásba és lélegeztető gépre teszik, mert a szívértékei nem voltak jók. Az ötszöri kiütés bizony meggyengítette, szükség volt rá, hogy a szervezete csak a regenerálódásra összpontosítson.” – mesélte Zsuzsa azokat a pokoli órákat, napokat, mert nincs rajta mit szépíteni: a férje élet és halál között lebegett. Az orvosok sem árnyalták a helyzetet, felkészítették a legrosszabbakra: elveszítheti, vagy sérülhet szellemileg és fizikálisan is. Arra is felkészítették, hogy ha fel is ébred, lehet, hogy nem ismeri meg őket, nem fog emlékezni semmire, mert fogalmuk sincs, milyen károsodás érthette az agyát. Zsuzsa tudta, hogy itt minden segítséget és figyelmet megkap a férje, s hitt benne, hogy van visszaút…
Dr. Bokori György végezte a szívkatéterezést, de semmit gondot nem találtak. Elvitték Zsoltot koponya és mellkas CT-re is, de ott is minden rendben volt.
„Hétfőn megpróbálták visszahozni a mélyaltatásból, de nem reagált rá jól, összeomlott a keringése, szóval visszaaltatták. Nekem meg elmondták, hogy kritikus állapotban van, de a tervek szerint 24 óra elteltével megint megpróbálják felébreszteni. Amikor csak lehetett, lányommal és Zsolt öccsével bent voltunk nála és beszéltünk hozzá. Hétfő délután éreztem, hogy ha gyengén is, de megszorította a kezem. Meséltem neki az unokákról, s akkor egy könnycsepp is legördült az arcán. Rögtön mondtam az orvosnak, hogy Zsolt itt van velünk, nem adja fel, nekünk sem szabad!” – emlékezett Zsuzsa.
Zsuzsa a központi intenzív osztály orvosairól és ápolóiról, köztük Pelcz Dominikáról is elismerően szólt. Mert amellett, hogy szakmailag megtettek, amit csak meglehet, roppant emberségesen és megértően bántak a férjével és vele is. Hozzáállásuk megnyugtató és reményt adó volt.
„Kedden sikerült őt felébreszteni, én pedig izgultam, hogy mi lesz… De megismert és még puszira is nyújtotta a száját. Csodálatos pillanat volt… Később felvitték a kardiológiára. Mivel nem derült ki, hogy mi okozta a szívmegállást, úgy határoztak, hogy egy automata defibrillátort operálnak be neki, ami ha hasonló történik a jövőben, azonnal „kiüti”. A műtétet dr. Oross Gábor végezte, aki szintén kifogástalan szakmailag és emberileg is. Zsolt most már Balatonfüreden van rehabilitáción, mert a szíve egy kicsit meggyengült, de azt mondják teljesen regenerálódik majd. Ebben hiszem, hogy szerepe volt Sziffer Krisztának is, aki pránanadival nyújtott segítséget.”
Zsuzsa és a család egy kicsit most kezdi összeszedni magát. Mert persze tartották magukat, ott voltak a szerettük mellett, de iszonyatos napokat éltek át. Hálásak mindenkinek, akik segítettek, hogy ez a csoda megvalósulhasson.
„Azért beszélek erről az egészről, mert igenis tudják meg az emberek, hogy milyen hétköznapi hősök dolgoznak értünk. Emberfeletti harcot folytatnak, szembe szállnak a halállal nap, mint nap! Az pedig, hogy Zsolt barátai is a segítésére tudtak sietni és azonnal cselekedni, rávilágít arra, hogy a civileknek is tisztában kell lenni az életmentés alapjaival. Ezért arra bíztatok mindenkit, hogy keressék fel a Győri Mentőállomáson havonta egyszer megrendezett „HŐSképzőt”, ahol megtanítják, mit kell tenni ilyenkor. Ha a csapat nem áll neki akkor a szívmasszázsnak, ki tudja mit lett volna… Az egyik mentős azt mondta, az ehhez hasonló esek 1-2 százaléka zárul sikerrel… Boldog és hálás vagyok, hogy Zsolt beleesett ebbe a nagyon kicsi számba…”
Zsuzsa azt is hozzátette, hogy amellett, hogy a legmélyebb köszönet hangján szeretne szólni mindenkihez aki az életmentésben részt vett, kérné, hogy az ETO Park mellett minden sportlétesítmény, vagy nagyobb beváráslótközpont vizsgálja felül, lenne-e lehetőség defibrillátort elhelyezni és a mentőknek mindenhova szabad és könnyű bejárást biztosítani. Mert a Zsoltéhoz hasonló esetekben a pillanatok is számítanak.
„Hiszem, hogy csoda történt. S abban is hiszek, hogy a Gondviselés intézte úgy, hogy Zsoltnak ilyen remek fiúk között álljon meg a szíve, ha már ez volt megírva neki. Pillanatig sem habozott senki a helyszínen és a kórházban sem, emberileg is odatették magunkat és még ránk, hozzátartozókra is volt erejük figyelni. Köszönöm mindenkinek, a családom nevében is!” – a zárta a végtelenségig elfáradt, de nagyon boldog Tóth Zsuzsa, aki három hét múlva hazahozhatja a halál torkából visszatért férjét, aki tett egy ígéretet: mostantól március 17-én, Szent Patrik napján nem focizni szeretne, hanem sörözni azokkal, akiknek az életét köszönheti…
Már van defibrillátor az ETO Parkban
Az esettel kapcsolatban megkerestük az ETO Parkot, és Simon Csaba üzemeltetési vezető érdeklődésünkre elmondta: természetesen értesültek az esetről és szinte azonnal intézkedtek, hogy beszerezzenek egy defibrillátort, illetve az őrző-védő feladatot ellátó személyzetet kiképezték annak megfelelő használatára is.
„Érdekes egybeesés, hogy az egyik biztonsági őr egyébként mentősként is dolgozik. Továbbá minden bérlőt értesítettünk, hogy már elérhető a létesítményen belül életmentő készülék, tudják kiknek kell szólni. A sportlehetőséget biztosító bérlőinknek pedig külön is javasoljuk majd, hogy szerezzenek be saját részre is defibrillátort. Hamarosan pedig egy nagyon komoly egészségközpont is megnyílik az ETO Parkban, amely tovább fokozhatja a látogatóink biztonságérzetét.”
Nyitóképünkön a Zsolt segítségére siető focicsapat látható.